A második gyertya

Szerző: -
Miért csüggedsz el, lelkem, és miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!

Advent. Várakozás. Mindannyian várunk valamire. Egy bíztató hírre az orvostól, arra, hogy végre itt legyen a téli szünet, vagy egy cseppnyi magányra, mert már elég volt a mindennapok mókuskerekéből. Arra, hogy felhívjon valaki, és hallhasd újra azt a kedves hangot. Várunk arra, hogy végre este legyen, felgyulladjon a második gyertya lángja, a remény lángja, és a bennünk pislákoló fény is megerősödjön, két kézzel kapaszkodjon a Mindenhatóba, és bízzon abban, Ő a kezében tartja világunkat.

Mert Ő nem hagyott minket magunkra. Erre emlékezünk, hogy az idő egy pontján kézzel foghatóan belépett az emberiség történetébe, egy lett közülünk, és feláldozta értünk önmagát, hogy megszabadítson minket a bűn hatalmától. De feltámadt, és azóta is értünk él.

Mennybemenetele óta pedig várjuk Őt vissza, mert a történet még nem ért véget. Még mindig egy bűnnel terhelt világban élünk sebzetten, és sokszor úgy tűnik, Isten túl messze van tőlünk, és hiába jött el az igazi Világosság, még mindig sokkal több a sötétség.

Vannak napok, amikor nagyon reménytelennek, kilátástalannak tűnik minden. Amikor nehéz meglátni Isten szeretetét. Vannak napok, amikor sokkal erősebbek bennem a miértek, és igen, háborog a lelkem.

De Isten ma reményre hív minket! Arra, hogy bízzunk Benne, engedjük közel Őt magunkhoz, hogy szeretete betölthessen minket, és gyertyalángként vihessük tovább az Ő fényét ebben a reményvesztett világban.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy tánc az esőben

Szerző: -
Kép
Örvendj, egész föld, az Istennek! Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét! Zsoltárok 66:1–2 Tavaly nyáron elkapott a futózápor. Habár a sötét fellegekből lehetett volna következtetni, hogy mi vár a balatoni mólón sétáló emberekre, erre senki nem számított. Egy pillanat alatt mindenki bőrig ázott. Mondanom sem kell: futottunk. Nem sokat láttam, azonban azt észrevettem, hogy az épület mellett, ami felé fedezékért futottam, egy pár az esőben táncolt. El tudod képzelni, hogy valaki egy vihar kellős közepén táncra perdül? Hogy valaki örömöt talál ott, ahol mások csak káoszt és fájdalmat? A Zsoltárok 66:1-2 épp ezt kéri: „Örvendj, egész föld!” – de miért? Hogyan örülhetnénk egy olyan világban, ami tele van szenvedéssel, küzdelmekkel? Ez nem naivitás? A zsoltáros nem élt buborékban. Izrael történelme tele volt fájdalommal, vereségekkel, száműzetéssel. A környező népek gúnyolták, a világ igazságtalanságai nyomasztották őket. És mégis, a zsoltár azt írja: „Örvendj, egész föld!” Ez nem a ...
További információk

Ez nem az a nap!

Szerző: -
Kép
„Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket.” Lukács evangéliuma 21:19  Az egyik kedvenc filmem, A Gyűrűk Ura - A király visszatér jelenete jutott eszembe, miután elolvastam ezt az igét. Aragorn egy végső ütközetbe vezeti az emberek egyesült seregét a gonosz Sauron ellen Mordor kapujához, egy utolsó segítséget nyújtva a Végzet-hegye felé igyekvő Frodónak, hogy elpusztíthassa az Egy Gyűrűt, a hatalom gyűrűjét. Az ellenséghez képest az emberek egy maroknyian vannak csak. A katonák szemében félelem ül. És ekkor megszólal a Vezér. „Álljátok a sarat! Ne engedjetek! Gondor fiai s Rohanéi, testvéreim! Látom a szemetekben ugyanazt a félelmet, mely engem is környékez. Eljöhet a nap, mikor a bátorság elhagy minket, mikor cserbenhagyjuk barátainkat, felbontjuk szövetségünket, de ez nem az a nap! A farkasok órájának, mikor a pajzsok széttörnek, s az emberek kora széthullik, még nem jött el a napja! Mert ma harcolunk! Mindazért, ami számotokra kedves ezen a földön, küzdjet...
További információk

Mint a villámlás

Szerző: -
Kép
Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is. Máté evangéliuma 24:27 Gyerekkorom legszebb emlékei közé tartoznak a sötét, viharos esték. A fekete felhők közeledtével a házban az összes berendezést kihúztuk a konnektorból, a lámpákat lekapcsoltuk – ha még nem ment el az áram önmagától – és befeküdtünk a szüleink, vagy nagymamánk mellé az ágyba, orrunkig húztuk a paplant és onnan lestünk a feketeségbe. Emlékszem, hogy nagymama ilyenkor minden egyes alkalommal elmondta a jól ismert népi módszert, amivel meg lehet győződni róla, hogy a vihar távolodik, vagy közeledik-e. “Kezdj el számolni a villámlástól, és számolj addig, amíg meg nem hallod a dörgést. Minél hosszabb idő telik el a villámlás és a dörgés között, annál messzebb van a vihar.” Ez egyszerű fizika. A fény gyorsabb, mint a hang, és messzebbre is jut el. Ha elég jó helyen van az ember, akkor sok tíz, akár száz kilométer távolságban becsapó villámokat is láthatunk szabad s...
További információk