Építs közösséget!
Ügyeljünk arra, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást annál is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.
Zsidókhoz írt levél 10. fejezet 24-25. versei
Manapság nem egyszerű egy közösséghez tartozni és elköteleződni mellette, különösen, ha vallásos közösségről van szó. Sokan gondolják, hogy lehet Istenhez tartozni gyülekezet nélkül is. Nem kell az üdvösségünkhöz más, csak az, hogy legyünk jóban a mi Megváltónkkal, higgyünk Őbenne és ennyi. Nem gondolunk bele abba, hogy az egyházat és így a gyülekezeteket is maga, Jézus alapította. Nem tartjuk fontosnak, hogy keresztény közösségünk Krisztus teste és mi a tagság által válunk részeivé. Pedig Ő maga az egyház feje, Ő irányítja azt Szentlelke által.
Sokan nem akarják látni mindezt a gyülekezet emberi, gyarló oldala miatt. Jogos is a kritika! Nehéz észrevenni Isten jelenlétét akkor, amikor az emberi oldal dominál. Akkor, amikor a szeretet meghidegül és alig barátkozunk egymással. Akkor is nehéz, amikor a parancsolatok hangsúlyozása mellett eltűnik a kedvesség, a szívesség, a jóság és csak a merev elvekhez, tradíciókhoz való ragaszkodás marad és közben felüti fejét az önzés és így a képmutatás. A közösségi élet eljuthat odáig is, hogy sok sebből vérezzen és már a vezetők és a tagok is lemondjanak róla.
Mit tehetünk azért, hogy ne így legyen? Építs közösséget! - Legalábbis a mai reggeli szöveg erre bátorít.
Először is vállaljunk felelősséget azért a közösségért, amelyhez tartozunk. Az apostolok sokat munkálkodtak az emberek megtéréséért. Miértünk is sokan tettek valamit, hogy a közösségbe kerüljünk. Ne feledjük ezt el és vállaljuk a ránk váró feladatokat.
Másodszor ügyeljünk arra, hogy a gyülekezetünk közösségét a szeretet jellemezze. A szeretetet nem elvárni kell, hanem adni és gyakorolni. A szeretet az mindig abból fakad, hogy a másik is szeretve érzi magát. Mi is azért szeretjük Istent, mert Ő előbb szeretett minket. Az Ő szeretetéből fakad a miénk és abban is gyökeredzik. Kötelezzük el magunkat arra, hogy szeretetet adunk másoknak a közösségeinkben!
Harmadszor cselekedjünk jót! Mi pontosan ismerjük már, mi a jó és mi a rossz. Megtanultuk a Bibliából, de minél régebben járunk Istennel annál inkább ismerjük a gyakorlatból is. Az a fura érzés, amikor rosszul érezzük magunkat, mert vétkeztünk, mert pontosan tudjuk, hol hibáztunk, - no az is ismerős, mert ráadásul a Szentlélek is dolgozik bennünk. Hát ne menjünk vele szembe! Még akkor sem, amikor mást diktálnak az érzéseink, vagy az érdekeink.
Negyedszer, ne csak magunk igyekezzünk mindezek szerint élni, hanem bátorítsuk erősen egymást is minderre! Segítsünk egymásnak működtetni a jó közösséget. Mert az nem épül meg magától! Azért imádkozni kell, azért tenni kel, folyamatosan küzdeni kell érte önmagunkkal és az ellenséggel. Abban hinni kell, hogy megvalósítható. Legalább annyira kell hinni benne, mint ahogy Jézus elhitte, hogyha a tanítványaira bízza műve befejezését, az egyház küldetésének véghez vitelét, az valóra is fog válni. Mert Ő majd segít! Mert Ő kezdte el az egyház építését és Ő is fejezi be velünk és általunk! Legalább annyira hinni kell benne, mint abban is, hogy hamarosan el jön az a nap, amikor Ő visszajön értünk, hogy elvigyen magával.
