Isten parancsai - a szívünkben
"Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!"
Mózes ötödik könyve 6. fejezet 6-7. vers
Isten parancsaihoz – amikről ez a két fenti mondat is szól –
többféleképpen lehet viszonyulni. Az egyik lehetőség, hogy teljesen figyelmen
kívül hagyjuk őket. A másik lehetőség, hogy válogatunk közöttük, például
tetszés, vagy valamilyen sajátos logika alapján, és egy részüket megtartjuk,
másik részüket nem. Úgy is dönthetünk, hogy mindegyiket fontosnak tekintjük és
megtartjuk.
Ami óta olvasni kezdtem a Bibliát, én mindegyik fázison
átmentem. Eleinte úgy gondoltam, hogy Isten parancsai ma már nem fontosak. Aztán
rájöttem, hogy ezek a javunkra válnak és védenek minket, ha megtartjuk őket, és
akkor kezdtem egyik-másikat komolyan venni. Aztán elérkezett az az idő is,
amikor rájöttem, hogy mindet azért adta Isten, mert jót akar nekünk, ezért
eldöntöttem, hogy mindet meg fogom tartani.
Mit gondolsz, sikerült? Talán nem meglepő, hogy nem. Sőt,
minél inkább meg akartam tartani őket, annál kevésbé sikerült. Legalábbis így
éreztem, mert nagy igyekezetemben egyre élesebb szemekkel figyeltem a saját
viselkedésemet, szavaimat és gondolkodásomat, és egyre több hibát fedeztem fel
magamban. Ráadásul ez a hozzáállás oda vezetett, hogy másokat is ugyanígy
kezdtem méregetni. Ebben az időszakban kellemetlen törvényeskedővé váltam,
önmagam számára is. Különböző módszereket is kitaláltam, hogy segítsem magamat,
hogy meg tudjam tartani Isten parancsolatait – persze amellett, hogy sokat
imádkoztam, és olvastam a Bibliát – de semmi sem segített. Pedig a megoldás
végig ott volt előttem, csak nem vettem észre:
„Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma
parancsolok neked.”
Az egyetlen sikerre vezető „módszer”, ha igazán meg akarjuk
tartani Isten parancsolatait, ha azokat a szívünkbe fogadjuk (a korabeli
felfogás szerint a szív a gondolkodás „helye” volt), és ott maradnak. És ez
csak úgy lehetséges, ha azt a Valakit fogadjuk a szívünkbe, vagyis: az válik a
gondolkodásunk középpontjává, aki a parancsolatokat adta. Ha nem a
parancsolatokra összpontosítunk, nem a bűnt akarjuk elkerülni, hanem rábízzuk
magunkat arra, aki belülről meg tud változtatni, aki maga is győzött a bűn
felett, és nekünk is győzelmet tud adni.
Győztes lelki életet élni csak Krisztussal a szívünkben lehet.
Ki van a te szívedben?
