Mi az arcod célja?
"Az örvendező szív megszépíti az arcot, a bánatos szív pedig összetöri a lelket."
A "Végre otthon" című animációs film a kislányom egyik kedvence. Nem csak kedves és vicces, de komoly erkölcsi kérdéseket is feszeget — népvándorlástól és háborúktól terhelt korunkban érdemes volna mindenkinek megnéznie és elgondolkozni a tanulságain. A történet központjában egy kislány és egy naiv űrlény áll, ahogy együtt próbálják megoldani mindkettejük problémáit. — A kislány nem találja az édesanyját, az űrlényt pedig száműzték a társai. Gondolhatjuk, nem mindig tudnak vidáman hozzáállni a helyzetükhöz.
Egyik-másik pillanatban — többnyire a kislány — elkeseredik, ilyenkor a szomorúsága az arcára is kiül. A kis űrlény, látva a kislány mimikáját, ami számára érthetetlen, mindig megkérdezi tőle: "Mi az arcod célja?"
Ez a kérdés jutott eszembe a mai ige olvasása közben is. Mi az arcunk célja? Keresztényként milyen üzenetet közvetít a kisugárzásunk? Mint tudjuk, a "szív" tartalmával van tele úgy a beszédünk, mint a teljes személyiségünk. Így hát, ha a szívünk tele van aggodalommal, bánattal és haraggal, ez látszik, érződik rajtunk kívülről is. Ha viszont örvendezik a szívünk, azt sem lehet véka alá rejteni: megszépül tőle az arcunk. Nem a ráncaink tűnnek el, az öröm nem kezeli a zsíros arcbőr tüneteit sem. Az öröm olyan kisugárzást ad az embernek, ami vonzóvá, kellemes társasággá teszi.
A mai kérdés tehát: mi az arcod célja? Az emberek taszítása, vagy a keresztény élet örömének és szépségének kisugárzása? Ha ez utóbbi, akkor itt az idő rendet rakni abban a szívben!
