Törődj a szíveddel!

„Metéljétek azért körül a szíveteket, és ne legyetek többé keménynyakúak!”

Sok energiát fektetünk a külsőségekbe. Túl sokat. Mert kell a szép, boldog család képe a facebookra, a csinos, kipihent, kiegyensúlyozott, vidáman mosolygós kinézet és a tökéletesen egészséges ételek az instára, hogy mikor és mennyit futottunk, hogy milyen gyönyörű tájakra utaztunk, milyen hírességekkel találkoztunk. És ezektől érezzük magunkat értékeseknek. És talán szeretnénk elhinni, hogy ez a valóság. 

De a máz mögött sokszor egészen más lapul. Mert arról már nem beszélünk, hogy a boldog családi kép az épp annak a szépen megkomponált pillanatnak az emléke, és, hogy valójában az egész délelőttöt átveszekedtük. Nem teszünk fel képet a kialvatlan reggelekről, amikor megijedünk a saját tükörképüktől, és egy órába tellik elkészíteni azt a porcelán arcot. A szomszéd boltból vett mirelit pizzát sem posztoljuk ki, miután cseppet odaégett a sütőben. Nem beszélünk arról sem, mennyi stresszel jár egy több tagú családot összepakolni a városi strandra, nemhogy egy távoli tengerpartra. 

Isten ma reggel valami nagyon fontosra szeretné felhívni a figyelmünket. Fordítsunk több időt, energiát arra, ami „igazán lényeges”, ami „a szemnek láthatatlan”. Nincs azzal semmi baj, ha megosztjuk egymással a boldog pillanatainkat, az elért eredményeinket, a szépen sikerült napjainkat, de ne a külsőségek legyenek az elsődlegesek. Ássunk mélyebbre! A szívünkig. Fektessünk sokkal több időt, energiát azokra a dolgokra, melyeket kívülről nem olyan könnyű észrevenni! 

Kössünk szövetséget Istennel nemcsak külsőségekben, hanem igazán! Hívjuk meg az életünkbe, töltsünk Vele időt nap mint nap, és engedjük neki, hogy átformálja a szívünket, hogy onnan belülről induljon ki a változás.

Töltsünk időt a családunkkal, imádkozzunk együtt, legyenek alkalmaink, amikor megállunk, és együtt fordulunk Isten és az Ő szava felé! Legyünk őszinték egymáshoz, vállaljunk felelősséget egymás előtt is a hibáinkért, és ne a másik felé mutasson mindig az ujjunk! 

Áldozzunk időt a barátság oltárán is, és tegyünk azért, hogy igazán mély kapcsolataink legyenek, amik tovább mennek egymás bejegyzéseinek lájkolásán! 

Fordítsunk a sorrenden és az arányokon! Legyen az első Isten, és Vele együtt mindaz, ami igazán értékes! A posztolás várhat.