Menyegzői ruha nélkül


"Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve, és így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád! Az pedig hallgatott."
 

A történet szerint egy király nagy ünnepségre készült, és a fia esküvőjére minden barátját, ismerősét, a birodalmának tehetősebb lakóit mind meghívta. A szolgák szaladtak is, hogy vigyék a jó hírt: "a herceg megnősül, és hatalmas lakomára vagytok hivatalosak!" Egy ilyen meghívást nem illik, és — személyes véleményem szerint — nem is szabad visszautasítani. (Gondolj csak arra a sok finom ételre... összefut a nyál a számban!) Ezek a meghívottak azonban valamilyen okból mind visszamondták a részvételt, inkább foglalkoztak az üzletükkel és a munkájukkal, mint a király meghívásával. Sőt, voltak közülük olyanok is, akik furcsa és érthetetlen módon az örömhír vivőjét megverve, megölve reagáltak az üzenetre. 

A király haragjában úgy döntött, ha így, akkor nem a leggazdagabbakat, nem a barátait és ismerőseit hívja meg, hanem mindenkit, aki csak elérhető — olyanokat, akik megérdemlik, és olyanokat is, akik nem. A szolgák be is hívtak minden járókelőt az utcáról, és a lakoma teljes létszámmal el is kezdődött. Ám volt köztük egy valaki, aki nem az alkalomnak megfelelően volt felöltözve. Nem azért, mert nem volt neki mibe öltöznie, egyszerűen csak azért, mert nem gondolta, hogy méltó a király arra, hogy ezzel is tiszteletet adjon neki. Hogy ezt miből gondolom? A hallgatásából. Csendben volt, mint valaki, aki pontosan tudja, hogy vétkes a dologban. "Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten" alapon a király ki is zavarta a lakomáról. 

Ez a történet nem egy szó szerinti vacsoráról és nem is a szó szerinti menyegzői ruháról szól. Ez a történet rólad szól és a szívedről, valamint arról, hogy az mibe öltözik a meghívás hallatán. Hogyan éled az életed azok után, hogy a világmindenség Királya meghívott a legnagyobb ünnepségre amin valaki részt vehet? Ugyanúgy, mint azelőtt, szakadt, koszos, szétfoszló szív-ruhában, vagy fehér, ékes, menyegzőiben, hogy mindenki lássa, nem csak elhívott, hanem kiválasztott is vagy a vacsorán? Ez már csak rajtad múlik!

Kívánom, hogy mindannyian felöltsük az Isten által rendelkezésünkre bocsátott ünnepi ruhát, hiszen gondolj csak arra a sok finom ételre! Kár lenne az ajtón kívülről érezni a finom illatokat!