Büszkeség vagy hála?
"Ne gondold tehát majd magadban: Az én erőm és hatalmas kezem szerezte nekem ezt a gazdagságot! Hanem gondolj mindig Istenedre, az Úrra, ő ad neked erőt a
gazdagodáshoz, hogy szövetségét, amelyre esküt tett atyáidnak,
fenntartsa mind a mai napig."
5Mózes 8.17-18
5Mózes 8.17-18
Alkoholbetegtől
hallottam a következő mondatot: tudok
inni örömömben, tudok
inni bánatomban, egyetlen érzés van,
amire nem tudok inni: a hála. Ez jutott
eszembe, a fenti bibliai részletet olvasva. A
hála és a hálás szeretet a legerősebb motiváció, amely pozitív
változáshoz vezet bennünket. De mi
segít minket hálás lelkületre? Könnyű
annak, aki zsákutcába jutott, és nyilvánvaló,
hogy Isten segített neki a bajban. (Persze még ekkor sem biztos,
hogy elismerjük Isten
segítségét.) Mi van azonban akkor, amikor van
erőnk a terhek hordozásához, amikor megoldjuk
a problémákat? Mindannyiunknak
szükségünk van arra, hogy lássuk erőfeszítéseink eredményét,
hogy érezzük: hasznára vagyunk a környezetünknek. Ezzel együtt
is döntő kérdés, hogy büszkeség
vagy hála tölti-e be a szívünket? Felismerjük-e,
tudjuk-e, hogy
minden kegyelemből van az életünkben és ezért hálát adunk-e
Istennek? Ha a szavaink szintjén
elismerjük, hogy mindent Tőle kaptunk, vajon a szívünk
összhangban van a szavakkal?
Legyen áldott a napod!