Büszkeség vagy hála?

"Ne gondold tehát majd magadban: Az én erőm és hatalmas kezem szerezte nekem ezt a gazdagságot! Hanem gondolj mindig Istenedre, az Úrra, ő ad neked erőt a gazdagodáshoz, hogy szövetségét, amelyre esküt tett atyáidnak, fenntartsa mind a mai napig."
5Mózes 8.17-18

 Alkoholbetegtől hallottam a következő mondatot: tudok inni örömömben, tudok inni bánatomban, egyetlen érzés van, amire nem tudok inni: a hála. Ez jutott eszembe, a fenti bibliai részletet olvasva. A hála és a hálás szeretet a legerősebb motiváció, amely pozitív változáshoz vezet bennünket. De mi segít minket hálás lelkületre? Könnyű annak, aki zsákutcába jutott, és nyilvánvaló, hogy Isten segített neki a bajban. (Persze még ekkor sem biztos, hogy elismerjük Isten segítségét.) Mi van azonban akkor, amikor van erőnk a terhek hordozásához, amikor megoldjuk a problémákat? Mindannyiunknak szükségünk van arra, hogy lássuk erőfeszítéseink eredményét, hogy érezzük: hasznára vagyunk a környezetünknek. Ezzel együtt is döntő kérdés, hogy büszkeség vagy hála tölti-e be a szívünket? Felismerjük-e, tudjuk-e, hogy minden kegyelemből van az életünkben és ezért hálát adunk-e Istennek? Ha a szavaink szintjén elismerjük, hogy mindent Tőle kaptunk, vajon a szívünk összhangban van a szavakkal? 

Legyen áldott a napod!