Mi a titka a biztos célbaérkezésnek?
2Péter 1.10
Az elhívás és a kiválasztás Istentől van. Születésünk előtt, sőt a világ teremtése előtt történt a kiválasztás az isteni előre ismerés alapján (vö. Ján. 15.16, Rm. 8.28-29, Ef. 1.4), majd az életünk során találkozunk Isten szeretetteljes hívásával (vö. 2Tim. 1.9). Mindenki, aki hisz, Istennek köszönheti a hitét. Nincs tehát mivel dicsekedni, mindent kegyelemből kapunk.
Ha viszont minden Istentől van, az ő kegyelme alapján és nem a mi érdemeink szerint, akkor hogyan érthetjük Péter apostol felhívását, hogy igyekezzünk megerősíteni az elhívásunkat és kiválasztásunkat?
Segítséget nyújt ennek megértésében az előző versek elolvasása. A 3. verstől kezdődő szakaszban Péter apostol először Krisztusnak és legnagyobb ígéretének megismeréséről szól. Majd arról szól, hogy a legnagyobb ígéret célja, hogy kikerüljük a kívánságainkból fakadó romlottságot. Isten azonban nem csupán megajándékoz az isteni természettel való közösség lehetőségével, hanem felszólít arra, hogy mi is azonosuljunk céljával, és teljes igyekezetet tanúsítsunk. Haladjunk előre lépésről-lépésre, s az isteni ígéretet megragadó hithez társítsunk cselekvést, megismerést, önuralmat, kitartást, istenfélelmet és szeretetet.
Ezen a ponton már jobban megérthetjük, mit is jelent a kérlelés, hogy erősítsük meg az elhívásunkat és kiválasztatásunkat. Talán úgy is megfogalmazhatjuk: Isten arra kér, hogy működjünk vele együtt, ne álljunk meg, hanem haladjunk előre, járjunk vele, éljünk belé vetett bizalommal a hétköznapi helyzetekben.
Ha megerősíthetjük az elhívást és kiválasztást, akkor lehetséges, hogy meg is gyengíthetjük, vagy egyenesen ellehetetleníthetjük?
A Zsidókhoz írt levél 3. és 4. fejezete alapján azt mondhatjuk, hogy a szívünk megkeményítése, az isteni késztetésnek, hívásnak való ellenállás, a bizalmatlanság (hitetlenség) az, ami képes megakadályozni Isten legjobb terveinek teljesülését személyes életünkben. Mind az elhívás megerősítésére, mind pedig a meghiúsítására látunk példát Apostolok cselekedetei 13. fejezetében, a 14-52. versekben. Megrázó, hogy az elhívott és választott nép tagjai közül ellenállásukkal milyen sokan nyilvánították saját magukat méltatlannak, de felemelő, hogy sokan micsoda örömmel és lelkesedéssel ragadták meg a kegyelem üzenetét.
Legnagyobb küzdelmünket tehát azért folytatjuk, hogy igaz alázattal megtanuljunk bízni Istenben, és bizalom alapján cselekedni.
Te melyik csoportba fogsz tartozni? Azok közé, akik méltatlannak nyilvánítják magukat, vagy azok közé, akik megerősítik az elhívásukat?
Ne keményítsd meg a szívedet, Isten szeretettel hív ma is!
Legyen áldott a napod!
