Meglátni Jézust
"Mert mondom nektek, nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!"
"Jól csak a szívével lát az ember..." kezdődik Antoine de Saint-Exupéry jól ismert mondata. Ha a szemünkön beérkező információ folyamatábráját kellene felrajzolnunk, akkor mindenképpen jeleznünk kellene, hogy a látott képet nagyban befolyásolja a szívünk (nevezhetjük érzelmeinknek is) állapota. Gondolj csak bele!
Belépsz a munkahelyed ajtaján, és meglátod a munkatársadat, aki tegnap elhappolta előled azt a jól fizető kuncsaftot, és így ő kapja a hónap végi prémiumot. Az iskolapadban ülve belép az ajtón szíved szerelme, és a kezét egy másik személy fogja. Valaki nem veszi figyelembe az "elsőbbségadás kötelező" táblát, és körülnézés nélkül eléd vág. — A nap ugyanolyan szépen süt, a madarak csicseregnek; a látott kép jelentését nem a szemen beáramló információ, hanem az érzelmeid változtatják meg.
A munkatársad, lehet bármilyen jó kiállású, vagy kedves arcú, haragszol rá. A szíved szerelme, noha ugyanolyan szép, mint mindig, most mégis keserű látvány. A másik autó, habár lehet, hogy a kedvenc márkádat képviseli, most mégis, ha lehetne, ledudálnád az útról. A látvány nem változott, de a megítélése a szíved állapota alapján igen.
Jézus úgy zárja a zsidók felé intézett szavait, hogy majd akkor fogják őt újra látni (igazán, teljes valójában és pontosan látni) ha megváltozik a prófétákkal szembeni hozzáállásuk. Igaz ez ránk is: akkor láthatjuk meg Istent igazán, ha az Isten emberét, aki Isten szavát képviseli a számunkra (legyen ez a lelkünkbe prédikáló lelkész, a látogató presbiter, vagy a szívünkre beszélő jóbarát) helyére tesszük a szívünkben. És ha a szívünket a helyére tesszük, a másik ember arcában megláthatjuk Jézust.
