Citromízű banán
“Kétségtelenül keresztény lennék, ha a keresztények a nap huszonnégy órájában végig azok volnának.” (Mahatma Gandhi)
Elképedve állok a világ állapota előtt. Sorra derül ki egyházi vezetőkről, hogy titokban évekig erkölcstelen életet éltek, visszaéltek a bizalommal, az elismeréssel. Keresztények által támogatott politikusokról derül ki, hogy rosszabbak, mint ateista ellenfeleik. Papok buknak le ragadozó magatartásuk miatt és “keresztények” (szigorúan idézőjelben!) lepleződnek le nem keresztényi viselkedésükkel.
Jézus, mikor a prófétákról tanít, megerősíti, amit már sokszor elmondott: ami a szív mélyén van, az megmutatkozik az élet minden területén, minden egyes percben. (Lukács 6:45) Nem lehet meghazudtolni azt, amit mélyen, legbelül táplálunk. Ezek a gondolatok azonban nem csak a prófétákról szólnak. Mi mind bizonyos szempontból Istent képviseljük a világban, így a prófétákhoz hasonló feladatunk van. Át kell adnunk az üzenetet, amit Isten a szívünkbe plántált.
Ha ez az üzenet ott van a szívünkben, és tényleg gyökeret ereszthetett, akkor elképzelhetetlen minden azzal ellentétes viselkedés. Elképzelhetetlen, hogy a nap huszonhárom órájában annak ellenében éljünk! “Citromízű banán nem terem a banánfán” énekelte a Metro együttes, de éppígy szőlő és füge sem.
Ugyanígy van fordítva is: hiába a mézes-mázos kereszténykedés, ha a szív mélyén a sötétség lakik. Amikor pedig kiderül a szív teljessége, mit ér a keresztényies lózung?
