A hűséges munkás jutalma
A legtöbb munkaadó – egyrészt
elismerésként, másrészt ösztönzésként - a jó munkavégzést, a sikeres projektek
megvalósítását fizetésemeléssel, extra szabadsággal, netán előléptetéssel
jutalmazza.
Sokan, ehhez hasonlóan tekintenek Istenre,
és a neki való szolgálatára is, mikor úgy képzelik, hogy a mennyország nem más,
mint a bűnnel folytatott kínkeserves hitharc és a mások megmentése érdekében
tett erőfeszítések utáni jól megérdemelt örökké tartó semmittevés. Trópusi
környezet, napfény, égszínkék tiszta tenger, pálmafák, függőágy, angyalok
legyezővel…
Azonban mennyei Munkaadónkról a mai Igénk
által idézett talentumok példázatában egy egész más kép tárul elénk:
- „amije volt, átadá
nékik.” (Máté 25:14), azaz az Úr ugyan minden tulajdonát szolgái felügyeletére
bízza, de a tulajdonjogot magának tartja fent.
- „és ada… kinek-kinek
az ő erejéhez képest” (Máté 25:15), azaz az Úr mindenkinek a képességéhez
mérten adja a megbízást, így egyrészt nem a másikhoz, hanem saját magához
mérten kell megfelelnie, másrészt a végén senki nem mondhatja, hogy „erőmön
felül, extrában, túlórában teljesítettem”.
- „számot vete velük”
(Máté 25:19), azaz
egyedül az Úr joga a munkavégzés eredményének értékelése. Nem a mi feladatunk a
másik szolgálatának minősítése. Nem mi osztjuk a jutalmat.
- „Jól vagyon jó és
hű szolgám” (Máté 25:23), azaz az Úr és a szolga, nem cserél helyet egymással.
Bármilyen jól végzi is munkáját, a szolga, a teremtmény örökre szolga, örökre
teremtmény marad.
- „kevesen voltál hű,
sokra bízlak ezután” (Máté 25:23), azaz a hűséges munka jutalma: még több
munka.
Még több munka!? Na ne! – mondják a hűtlen
szolgák.
És te mit mondasz?
