A hűség jutalma
Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében!
Állítólag Albert Einstein mondta egyszer, hogy “a világ nyolcadik csodája nem más, mint a kamatos kamat, mert azok, akik megértik, ki is érdemlik, ezáltal keresnek belőle. Azok, akik viszont nem értik, fizetik.” Igaz ez mindenre, nem csak a pénzre, de a tanulásra, a munkára és a befektetett időre is.
A hűséges szolga jól tudta ezt. Tudta azt is, amit a hűtlen szolga a példázat folytatásában a gazda szemére is hányt – azt, hogy a gazda ott is arat, ahol nem vetett, – de tudta azt is, hogy ez a nagy képet tekintve mit sem számít. És hogy mi lett az eredménye?
A kamatos kamat. Mondhatnánk, hogy nem ő élvezte végül a pénz gyarapodásának áldásait – hiszen a 10 talentumból szerzett másik 10-et is elvette tőle a gazda – de a történet forgatagában elveszhet egy nagyon fontos részlet. Az, hogy a húsz talentumnál sokkal nagyobb jutalmat kapott a gazdájától. Olyan jutalmat, amit ezer talentummal se lehetne kárpótolni.
És hogy mi ez? Nem, nem az új megbízatás, pedig csábító, hogy leragadjunk ennél a mondatrésznél. A nagy jutalom az invitáló karlendítés, és négy betű: “jöjj”. Nem a szakadatlan munka és teljesítménykényszer, hanem a kamatos kamat feletti önfeledt ünneplés – együtt a gazdával.