A bizalom jutalma

"A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van. Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van."

“Van másik!”

Bizonyára emlékszel Eötvös Gábor zenebohóc nagyszerű előadására, melyben a hangszereket elkobozva, vagy összetörve próbálják megakadályozni társai, hogy folytathassa a zenélést. Ő azonban valahonnan — a zsebéből, a kabát ujjából, vagy a legmeglepőbb helyekről — mindig újat és újat húz elő, és felejthetetlen hangsúllyal, teli szájjal mosolyogva kiáltja: “Van másik!”

A keresztény ember reménye is “Van másik!” reménység. Hiszen a bajok jönnek-mennek, és sajnos Jézus sem bátorított bennünket soha azzal, hogy nem lesznek problémák. Egyedül arra tanította a hallgatóságát, hogy ráér minden nap az aznapi gondokkal törődni. (Máté evangéliuma 6:34) A keresztény ember számára azonban a bajokon felül is van remény, van más, amiben, vagy inkább amiben bízhat. Hogyan reagálunk hát a mindennapos problémákra?

Van olyan, akit a nehézségek letörnek, az élettől is elveszik a kedvét. Ha reggel arra ébred, hogy nem indul az autó, vagy munkába menet dugóba kerül, akár az egész napra meghatározhatja a hangulatát. És ne tagadjuk: mindannyian vagyunk úgy, hogy ebbe a csoportba tartozunk. Persze nem is arról van szó, hogy keresztényként nem keseredhetünk el időről időre. Pál azonban azért dicséri meg a levele címzettjeit, mert ők minden körülmény, rabság, kisemmizés ellenére is pozitívak tudtak maradni. Sőt, “örömmel fogadták” azokat a gonoszságokat, melyeket ki kellett állniuk.

Miért lehetett ez? Talán azért, mert van az embereknek egy másik csoportja is. Ők úgy gondolkodnak, hogy minden rosszban van valami jó, vagy úgy, hogy egy kis bukkanó az úton nem kell, hogy negatív hatással legyen az ember úticéljára. Tehát attól, hogy reggel defektet kaptam, még örülhetek annak, hogy a munkából hazafelé jövet nem kapott el az eső, ha már egyszer kénytelen voltam buszozni. Vagy ha a nagyobb képet nézem, az életem buktatói — legyen az egy munkahelyi kudarc, elbocsátás, családi problémák, válás, haláleset, stb. — ellenére is lehet, és van okom örülni.

Nevezzük ezt a második csoportot “Van másik!” embereknek. A keresztény embernek pedig ilyen “Van másik!” kereszténynek kell lennie: bár az élet mindenkit megdolgoztat alaposan, nekünk van másik reménységünk. Aki ebben a “másik” reménységben, az örök életben bízik, annak a mindennapok nehézségei csak apró bosszúságok, melyek sajnos előfordulnak. Mindig “Van másik!” aminek örülhetünk. Az Istenben való bizalom pedig valóban nagy jutalmat hoz. Ha nem is megyünk olyan messzire, már önmagában az is jutalomnak számít, hogy a minden napot úgy kezdhetünk: nincs miért aggódni, mert Isten támogat bennünket.