Istennek, és nem embereknek
A motiváció egy érdekes dolog. Van, akinek már elfogyott, másnak sose volt, van, aki úgy gondolja, túl keveset fizetnek, hogy motivált legyen, más pedig egyszerűen utálja, amit csinál. Ha van, hamar kimerül, ha nincs, az ember nem tudja, honnan szerezzen újat.
Dan Ariely Motiváció című könyvében leír egy kísérletet, aminek során az Intel egy izraeli leányvállalatában a hatékony motivációt kutatták. A gyárban minden (8 napos) munkahét első napján bónusszal jutalmazták azokat, akik a kiírt mennyiségű chipnél többet szerelnek össze a nap végére. Abban reménykedtek, hogy a négy napos szünet után a dolgozók könnyebben visszarázódnak a megfelelő motiváló erő segítségével. A kísérlet ebből a helyzetből indult ki.
A következő héten négy csoportra osztották a dolgozókat.
- Az első csoportnak az első munkanap elején sms-ben a következőt küldte a főnökük: “Jó reggelt! Ha ma X, vagy annál több chipet szerel össze, 100 sékel (kb. 10.000 Ft) bónuszt kap készpénzben. Sok szerencsét!"
- A második csoport üzenete így szólt: “Jó reggelt! Ha ma X, vagy annál több chipet szerel össze, pizzakupont kap. Sok szerencsét!"
- A harmadik csoportot arról tájékoztatták, hogy ha elérik a célt, akkor a munkanap végén sms-t fognak kapni a főnöküktől “Szép munka!” szavakkal.
- A negyedik, a kontrollcsoport semmilyen üzenetet, sem bónuszt nem kapott.
Vajon melyik csoport teljesített a legjobban? A pénz és a pizzakupon motiválta jobban a dolgozókat, vagy az elismerő szavak? Úgy gondolom, ha válaszolnunk kellene erre a kérdésre, mi is hasonlóan tennénk, mint mint a kutatásban részt vevő humánerőforrás-vezetők: biztosan a pénz motiválja a leginkább a munkást — hiszen azért dolgozik.
Valójában azonban váratlan fordulat következett be az első nap végén: ugyan mindhárom bónuszos (pénz, pizza, dicséret) csoport jobban teljesített, mint a kontrollcsoport, érdekes módon a legjobban a pizzakuponos (6,7%) és a dicséretes (6,6%) csoport eredményei ugrottak meg, míg a pénzbeli bónuszban részesedőkéi csak 4,9%-kal növekedtek a kontrollcsoporthoz képest.
A folytatásban azonban még izgalmasabb dolgok jöttek ki: másnapra a pénzbónuszos csapat termelése már 13,2%-kal rosszabb eredményt mutatott, mint a kontrollcsoporté. Bizonyára úgy gondolkoztak, hogy “tegnap még kaptunk érte plusz pénzt, érdemes volt dolgozni, ma már úgyis mindegy, nincs bónusz”. A másik két csapat (pizzakupon és dicséret) teljesítménye is csökkent a következő napok során, de csak a hét végére csökkent le a kontrollcsoport szintjére. Egész héten jobban teljesítettek a másik két csoportnál, noha ők “csak” egy családi vacsorát, vagy szép szavakat kaptak.
Jézus valami ilyesmihez is hasonlítja a “mennyek országát”, amit a munkájukat “jól és motiváltan” végző keresztények jutalmul kapnak. Egy közös vacsorához (Lukács evangéliuma 14:15-24) és egy király dicsérő szavaihoz (Máté evangéliuma 25:14-30). Így hát ha motiváció kell neked a mai napra, akkor ez lebegjen a szemed előtt: mindegy, hogy az emberek értékelik-e a munkádat; ha azt becsületesen végzed, a bónuszt Istentől fogod megkapni!
