Önzetlenség
A filozófia már régóta elmélkedik, hogy létezik e önzetlen cselekedet. Az egyik oldal szerint igen, hiszen bizonyos esetekben nem várunk viszonzást. A másik oldal szerint nincs valódi önzetlenség, hiszen minden jó cselekedet, még ha nem is várunk viszonzást, mégis az utána átélt jó érzés miatt tesszük. Minden csak nézőpont kérdése.
Nincs semmi baj azzal, ha kapunk valamit azért ha jót teszünk. Egyáltalán nincs baj azzal, ha a segítséget megköszönik. Az viszont kicsit visszás, ha azért teszünk jót, mert viszonzást várunk érte. Az előbbit illemnek hívják, az utóbbit pedig álszentségnek.
Hadházi László azt mondta, hogy azért vagyunk itt a földön, hogy átsegítsük egymást az életen. Tegyük meg amennyire csak tudjuk! Nem lehet minden problémát megoldani. Egy szeretett családtag elvesztését nem lehet visszacsinálni, de csendben meghallgatni a másikat igen. Egy nehéz vizsgára felkészíteni nem mindenki tudja a másikat, de egy teát, kávét, vagy pohár vizet az asztalra tenni némán nem nagy dolog, mégis sokat jelenthet. Egy jó szó, egy egyszerű gesztus, egy önzetlen cselekedet lehet, hogy nem tűnik nagy segítségnek, mégis a másik számára a világot jelentheti.
Tégy jót! Ne azért, mert jutalmat kapsz (bár Jézus komoly jutalmat ígért), hanem azért, mert azért vagyunk itt a földön, hogy segítsünk egymásnak!
