A természet Istenről beszél

Szerző: -
Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható...
Róma 1:20

Kisgyermek korom óta szeretem a természetet. Sok időt töltöttem a kertünkben, a réteken, az erdőkben, és figyeltem a nyüzsgő méheket, hangyákat, madarakat, a mindig változó növényeket. Sokat olvastam is a természetről, főleg az állatokról, és kedvenc tantárgyam a biológia volt. Olyan középiskolába jártam, ahol heti három biológia óra volt, és így a sejten belüli biokémiai folyamatoktól kezdve az ökoszisztémákig sokat tanultunk az élőlényekről, az életről.

Így aztán annak ellenére, hogy nem hívő családban nőttem fel, egyre jobban erősödött bennem előbb a gyanú, később a meggyőződés, hogy mindaz, amit látok, nem véletlenül, magától jött létre (ahogy tanultuk), hanem valaki megtervezte és megalkotta. Aztán valamikor 16-18 éves korom körül felismertem, hogy Isten volt ez a valaki, akiről a Biblia szól. A természet csodái, az élet összetettsége, szépsége, célszerűsége, gazdagsága Hozzá vezettek, és bemutatták számomra a tervező, gondviselő, szerető és hatalmas Istent. A láthatatlan Teremtőt megismertem látható alkotásai által.

Sokan a legértelmesebb emberek közül, a természet kutatása során eljutottak arra a meggyőződésre, hogy egy jóságos Isten alkotott mindent. Íme egy idézet egy ma is élő, egykor ateista tudóstól, Francis Collinstól, a Human Genome Project korábbi vezetőjétől:
„Számomra a genetikai kód megismerése és az emberi genom hárommilliárd betűjének elolvasása lehetőséget adott arra, hogy bepillantást nyerjek Isten gondolataiba. Amikor valami olyasmit fedezel fel a genetikában, amit korábban senki sem tudott, az egy lenyűgöző pillanat – de egyben az imádat pillanata is.”

A teremtmény vizsgálata őt is elvezette a Teremtőhöz.

Fedezzük fel mi is a mindennapok természeti jelenségeiben, az ételek ízében, a virágok színében, a madarak énekében, a kert, az erdő illatában Isten szemet, fület, érzékeinket gyönyörködtető alkotásait, és így minden nap közelebb érezhetjük őt magunkhoz!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Jabéc imája

Szerző: -
Kép
Jabéc segítségül hívta Izráel Istenét, és ezt mondta: Bárcsak nagyon megáldanál engem, és kiszélesítenéd határomat, velem lennél, és megoltalmaznál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom! És megadta neki Isten, amit kért. Krónikák első könyve 4:10 Bárcsak nagyon megáldanál engem és sokkal többet adnál nekem, mint amit kérni merek tőled!  Bárcsak nagyon megáldanál engem anyagi javakkal úgy, hogy soha ne kelljen aggódnom a pénz miatt, és olyan életkörülmények között élhessek, amilyet csak elképzelek magamnak! Bárcsak nagyon megáldanál engem olyan egészséggel, hogy soha ne kelljen orvoshoz járnom, gyógyszert szednem, de még csak szemüveget sem hordanom! Bárcsak nagyon megáldanál engem olyan hosszú élettel, hogy még ükunokáimat is lássam felnőni! Bárcsak nagyon megáldanál engem olyan békével és biztonsággal, hogy minden napomat a lehető legnagyobb nyugalomban élvezhessem! Bárcsak nagyon megáldanál engem olyan sok családtaggal és baráttal, hogy soha többé ne kelljen egyedül éreznem magam! Bár...
További információk

Ez nem az a nap!

Szerző: -
Kép
„Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket.” Lukács evangéliuma 21:19  Az egyik kedvenc filmem, A Gyűrűk Ura - A király visszatér jelenete jutott eszembe, miután elolvastam ezt az igét. Aragorn egy végső ütközetbe vezeti az emberek egyesült seregét a gonosz Sauron ellen Mordor kapujához, egy utolsó segítséget nyújtva a Végzet-hegye felé igyekvő Frodónak, hogy elpusztíthassa az Egy Gyűrűt, a hatalom gyűrűjét. Az ellenséghez képest az emberek egy maroknyian vannak csak. A katonák szemében félelem ül. És ekkor megszólal a Vezér. „Álljátok a sarat! Ne engedjetek! Gondor fiai s Rohanéi, testvéreim! Látom a szemetekben ugyanazt a félelmet, mely engem is környékez. Eljöhet a nap, mikor a bátorság elhagy minket, mikor cserbenhagyjuk barátainkat, felbontjuk szövetségünket, de ez nem az a nap! A farkasok órájának, mikor a pajzsok széttörnek, s az emberek kora széthullik, még nem jött el a napja! Mert ma harcolunk! Mindazért, ami számotokra kedves ezen a földön, küzdjet...
További információk

Egy tánc az esőben

Szerző: -
Kép
Örvendj, egész föld, az Istennek! Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét! Zsoltárok 66:1–2 Tavaly nyáron elkapott a futózápor. Habár a sötét fellegekből lehetett volna következtetni, hogy mi vár a balatoni mólón sétáló emberekre, erre senki nem számított. Egy pillanat alatt mindenki bőrig ázott. Mondanom sem kell: futottunk. Nem sokat láttam, azonban azt észrevettem, hogy az épület mellett, ami felé fedezékért futottam, egy pár az esőben táncolt. El tudod képzelni, hogy valaki egy vihar kellős közepén táncra perdül? Hogy valaki örömöt talál ott, ahol mások csak káoszt és fájdalmat? A Zsoltárok 66:1-2 épp ezt kéri: „Örvendj, egész föld!” – de miért? Hogyan örülhetnénk egy olyan világban, ami tele van szenvedéssel, küzdelmekkel? Ez nem naivitás? A zsoltáros nem élt buborékban. Izrael történelme tele volt fájdalommal, vereségekkel, száműzetéssel. A környező népek gúnyolták, a világ igazságtalanságai nyomasztották őket. És mégis, a zsoltár azt írja: „Örvendj, egész föld!” Ez nem a ...
További információk