Makrokozmosz, mikrokozmosz: te m(k)it látsz benne?
Őszintén meg kell valljam, hogy nekem akkora hitem nincsen, hogy a világunk keletkezéséről, fennállásáról el tudjam fogadni azt az elméletet, hogy a véletlennek köszönhetően jött létre… Akár a bolygók, csillagok világára, akár az emberi test működésére, akár a mikrokozmoszra tekintek, olyan összetett, bonyolult, finoman hangolt, szűk határok köré kalibrált rendszereket látok, hogy sokkal könnyebb elhinnem, hogy egy briliáns elme tudatos tervező munkája nyomán jött létre világunk. Rengeteg kérdésem van, vágyom arra, hogy jobban megértsem világunk működését, összefüggéseit, de azért, mert vannak kérdéseim, nem kérdőjeleződik meg bennem, hogy Isten dicsőségét, alkotó munkáját „hirdeti az égboltozat”.
Pál apostol a Rómaiakhoz írt levelében arról szól, hogy nem az a probléma, hogy ne ismerhetnénk fel a Teremtőt a teremtett világ szemlélése nyomán (vö. Róma 1.19-22). Akkor szembesülök az igazi problémával, amikor elismerem, hogy én is az ő alkotása vagyok, azzal ti., hogy miként is viszonyulok az én alkotómhoz. Érdekel, hogy ki ő, hogyan viszonyul hozzám, s milyen felelősséggel tartozom neki? Egész életemet megváltoztatja az, ahogyan ezekre a kérdésekre válaszolok.
Célt, értelmet találtam abban, hogy elismerem: Ő alkotott, s az ő akaratáért vagyok. Hihetetlen élmény, amikor felfedezem tervszerű munkálkodását értem és bennem, hogy lehetek a „helyemen”, s beilleszkedhetem terveibe mások áldására.
Mi tart vissza, hogy hálával elismerd teremtő hatalmát, uralomra való jogát, és keresd akaratát?
Legyen áldott a napod!
