Éjszakai csodák
Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél.
A családja juhait őrizve a fiatal Dávid kint éjszakázott a nyájjal a szabad legelőn. A békés csendben, ahol a tücsök ciripelését, a fák leveleit zörgető szellő neszezését, és néha egy-egy bárány bégetését lehetett csak hallani, Dávid felnézett a tiszta, felhőtlen égboltra. Látta a megannyi ragyogó csillag végtelen sokaságát, és mellettük a lyukacsos felszínű telihold még nagyobb fényét is. Ő még nem tudott annyit a bolygónkon túli világról, mint amit mi, évezredekkel később megtudtunk, és még megtudhatunk, de érezte, hogy ez a végtelen látkép valami sokkal több annál, amit a földön maga körül valaha is megtapasztalhat.
Gondolatai azonnal a teremtő Isten felé fordultak, aki még az égbolt végtelenjénél is sokkal hatalmasabb, és ő az, aki lelkiismeretesen minden egyes éjjel végigtereli az égbolton ragyogó apró, megszámlálhatatlan pontocskákat.
Ekkor csodálkozott el Dávid, hiszen eszébe jutott, mekkora felelősséget kaptunk mi emberek, a csillagokhoz és a teremtett világ egészéhez képest apró porszemek. Maga Dávid, Istenhez hasonlóan egy egész nyájnyi élőlényért volt felelős, és családjára, népére, az emberiségre még sokkal több bizatott. Bár nem tudjuk megváltoztatni a csillagok és a Hold mozgását, de egyénenként és együttesen is hatással vagyunk a földre, annak működésére, és minden élőlényre, amely gazdagítja ezt a csodálatos világot.
A fiatal zsoltárírót már önmagában ez a tény is csodálkozásra késztette, szó szerint dalra fakasztotta. És ha ma este megállunk egy kicsit, felnézünk az égboltra, rápillantunk a minket körülvevő növények és állatok színes sokaságára, minket is elbűvölhet, elvarázsolhat Isten nagysága, és az a teremtett világnak nevezett csoda, amelyet ránk, legbecsesebb teremtményeire bízott.
