Isten képmása

Szerző: -
Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.

A „maga képmására, Isten képmására teremtette”. Ízlelgessük ezeket a súlyos szavakat egy kicsit így vasárnap reggel! Micsoda megtiszteltetés, micsoda végtelen szeretet. A saját képmására alkotta meg a Teremtő az embert. És akkor itt most engedjük is el a fehér szakállú, fehérbőrű ősöreg képét! Mert ez a képmás dolog sokkal több, mint a külsőségek. Képesek vagyunk kapcsolatban élni: szeretni, megbocsátani, felelősséget vállalni. Ez egy élő, mozgásban lévő, tevékeny, alkotni képes valóság.

Az istenképűség befogadó. Nemcsak a férfire vagy csak a nőre vonatkozik. Az emberre. Minden emberre. A történelem során ez ellen túl sokszor vétettünk. Túl sokan mondták már, hogy bizonyos népcsoportok, bizonyos bőrszínű, vallású, szexuális orientációjú emberek alacsonyabb rendűek, kevesebbet érnek, sőt, nem egyszer ez az egész odáig fajult, hogy halálra méltóknak nyilvánították őket. Zsidókat, romákat, homoszexuálisokat, fogyatékkal élőket, nem fehér bőrszínűeket, a másik vallási közösséghez tartozókat, a másik politikai párt szimpatizánsait, a másik focicsapat szurkolóit. A sort pedig túl sokáig lehetne folytatni.

Az istenképűség bibliai állítása éppen ezt a kizáró logikát bontja le: nem ad felhatalmazást arra, hogy rangsoroljuk az emberi méltóságot. Ha Isten képmása minden emberben ott van, akkor minden kirekesztés végső soron Isten képmásának elutasítása.

Igen, az a kép, amit mi tükrözünk vissza Istenről, sokszor igencsak eltorzult. Nem éltünk jól a felelősségünkkel, szeretet helyett bántottunk, kegyelem helyett elégtételt vettünk, harmónia helyett romboltunk.

De a mai nap egy újabb lehetőség arra, hogy engedjük Isten szeretetének, formáljon minket! Formáljon minket emberségessé, megértővé, a másikat felemelővé, hogy felvillanhasson az összemaszatolt arcunk mögül Isten képmása.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Jabéc imája

Szerző: -
Kép
Jabéc segítségül hívta Izráel Istenét, és ezt mondta: Bárcsak nagyon megáldanál engem, és kiszélesítenéd határomat, velem lennél, és megoltalmaznál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom! És megadta neki Isten, amit kért. Krónikák első könyve 4:10 Bárcsak nagyon megáldanál engem és sokkal többet adnál nekem, mint amit kérni merek tőled!  Bárcsak nagyon megáldanál engem anyagi javakkal úgy, hogy soha ne kelljen aggódnom a pénz miatt, és olyan életkörülmények között élhessek, amilyet csak elképzelek magamnak! Bárcsak nagyon megáldanál engem olyan egészséggel, hogy soha ne kelljen orvoshoz járnom, gyógyszert szednem, de még csak szemüveget sem hordanom! Bárcsak nagyon megáldanál engem olyan hosszú élettel, hogy még ükunokáimat is lássam felnőni! Bárcsak nagyon megáldanál engem olyan békével és biztonsággal, hogy minden napomat a lehető legnagyobb nyugalomban élvezhessem! Bárcsak nagyon megáldanál engem olyan sok családtaggal és baráttal, hogy soha többé ne kelljen egyedül éreznem magam! Bár...
További információk

Ez nem az a nap!

Szerző: -
Kép
„Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket.” Lukács evangéliuma 21:19  Az egyik kedvenc filmem, A Gyűrűk Ura - A király visszatér jelenete jutott eszembe, miután elolvastam ezt az igét. Aragorn egy végső ütközetbe vezeti az emberek egyesült seregét a gonosz Sauron ellen Mordor kapujához, egy utolsó segítséget nyújtva a Végzet-hegye felé igyekvő Frodónak, hogy elpusztíthassa az Egy Gyűrűt, a hatalom gyűrűjét. Az ellenséghez képest az emberek egy maroknyian vannak csak. A katonák szemében félelem ül. És ekkor megszólal a Vezér. „Álljátok a sarat! Ne engedjetek! Gondor fiai s Rohanéi, testvéreim! Látom a szemetekben ugyanazt a félelmet, mely engem is környékez. Eljöhet a nap, mikor a bátorság elhagy minket, mikor cserbenhagyjuk barátainkat, felbontjuk szövetségünket, de ez nem az a nap! A farkasok órájának, mikor a pajzsok széttörnek, s az emberek kora széthullik, még nem jött el a napja! Mert ma harcolunk! Mindazért, ami számotokra kedves ezen a földön, küzdjet...
További információk

Egy tánc az esőben

Szerző: -
Kép
Örvendj, egész föld, az Istennek! Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét! Zsoltárok 66:1–2 Tavaly nyáron elkapott a futózápor. Habár a sötét fellegekből lehetett volna következtetni, hogy mi vár a balatoni mólón sétáló emberekre, erre senki nem számított. Egy pillanat alatt mindenki bőrig ázott. Mondanom sem kell: futottunk. Nem sokat láttam, azonban azt észrevettem, hogy az épület mellett, ami felé fedezékért futottam, egy pár az esőben táncolt. El tudod képzelni, hogy valaki egy vihar kellős közepén táncra perdül? Hogy valaki örömöt talál ott, ahol mások csak káoszt és fájdalmat? A Zsoltárok 66:1-2 épp ezt kéri: „Örvendj, egész föld!” – de miért? Hogyan örülhetnénk egy olyan világban, ami tele van szenvedéssel, küzdelmekkel? Ez nem naivitás? A zsoltáros nem élt buborékban. Izrael történelme tele volt fájdalommal, vereségekkel, száműzetéssel. A környező népek gúnyolták, a világ igazságtalanságai nyomasztották őket. És mégis, a zsoltár azt írja: „Örvendj, egész föld!” Ez nem a ...
További információk