Isten csodálatos alkotása
Ez a valaki, akiről a Zsidókhoz írt levél írója szól, az ószövetségi Dávid király volt. Talán még egész fiatalkorában juthatott eszébe a gondolat, amikor a szabad ég alatt családja juhait őrizte. Éjszaka felnézett a holddal és csillagokkal teletűzdelt fényes festővászonra, Isten felfoghatatlanul hatalmas, elképesztő csodáira, és azon gondolkodott, hogy mennyire fontosak lehetünk mi, emberek, Istennek, ha a világegyetem nagyságához képest porszemnyi életünk és létezésünk fontos neki. Milyen nagy értékünk lehet a mindenható alkotó szemében, ha a végtelen teremtett világban tenyerén hordoz mindannyiunkat?
Dávid király kora óta számtalan ember tekintett fel az éjszaka fénylő csillagalakzatokra, és merengett el hasonló gondolatokon. Valószínűleg sokan közülük még csak soha nem is olvasták Dávid költeményét, a megigéző látvány mégis hasonló irányba terelte a gondolataikat.
Gondoljunk bele abba, milyen érzés lehet ugyanez a látkép azok számára, akik még közelebbről szemlélhették és szemlélhetik a csillagokat? Mi futhat végig azok gondolatain, akik egy űrhajóból vagy a Holdról láthatták a Földet, amit Isten otthonunknak teremtett, és megadta, hogy teljes pompájában, egészen közelről és távolról is megcsodálhassuk azt?
Ne menjünk el szó nélkül e csoda előtt! Lépj ki a szabadba egy felhőtlen éjszakán, tekints fel a tiszta, fénylő égboltra, a holdra és a csillagokra, és írd le, fogalmazd meg magadnak és Istennek, milyen érzéssel tölt el az általa alkotott világegyetem csodálatos látványa!
