Helykészítés
Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra?
Képzelj el egy nagy műhelyt. Tervrajzok, látványtervek mindenütt. A nagy Alkotó lázas munkában van. Nagy renovációra készül. Az ábrákon felismerhetőek a jó öreg Föld kontinensei, hegyei-völgyei, tavai, folyói. Tisztán ki lehet venni a városokat is, de hiányoznak a temetők, a szeméttelepek, a nyomornegyedek, gettók. Minden olyan lesz, mint régen, csak éppen csillogó új.
Vagy képzeld magad elé egy lakberendező munkaasztalát. A Művész az asztalon heverő digitális eszköze felé görnyedve ül, és vizsgálja át a berendezésre váró végtelen nagy palotát. Minden szoba más-más személyre szabva. Egyik tágas, napfényes, telis-tele növényekkel, virágokkal, illatokkal. Egy másik ehhez képest apró kis helyiség, kevés bútorral, minimalista dekorációval. A harmadik rikító színes, a falakon poszterek, a polcokon akciófigurák sorakoznak. Minden szoba különböző, mégis hibátlan, némelyik egyszemélyes, mások két- vagy akár többszemélyesek.
Vagy képzeld, hogy ugyanez a Művész a szívedben teszi ugyanezt. Nyelve hegyét kidugva szorgoskodik azon, mire nincs szükség, minek kell még helyet szorítani. Módszeresen kiszórja a nagyravágyást, az önzést, a gyűlöletet, a neheztelést. Egy érintéssel helyreállítja a fájó, gyászoló pontokat. Bővíti a helyet, hogy sokkal több pozitív dolog, érzelem, személy kerüljön bele, mint amennyi negatívnak helye volt. A szív falának nagy tükrét lepucolja, kifényesíti, hogy tökéletesen látszódjon benne arcképe.
Bárhogyan is képzeled, Jézus, az Alkotó éppen ezt teszi. Helyet készít neked, nekem a megújult világban, és magának helyet a mi szívünkben, a mi életünkben. És mindezt személyre szabva teszi, figyelembe véve, mit szeretünk, hol érezzük magunkat a legotthonosabban, és hol tudunk a legjobban hozzá kapcsolódni. Mert így szeret téged, engem, és mindannyiunkat.