Szimfónia
Lépj ki a szabadba, a természetbe, és hallgass el egy kicsit! Ha figyelmes vagy, észreveszed, hogy nincs is olyan nagy csend, mint gondoltad volna.
A szél hol lágyabban, hol erőteljesebben pengeti a fűszálakat, a fakoronák lombjait. A faágakon megpihenő vagy a végtelen égbolt alatt táncoló különféle madarak fúvós zenekara egyedi, sehol máshol nem hallható összhangot alkotnak.
Ha figyelmedet lejjebb irányítod, meghallod a tücsök ciripelését, sőt, akár a fűben céltudatosan haladó milliónyi rovarláb neszezését is.
Ehhez a csodálatos kórushoz a harkály vagy a cinege ütemes kopácsolása adja a ritmust.
Vihar esetén az eső kopog szüntelen, és a környezet különböző felületeit érintve szolgáltatja egyszerre a dallamot és a lüktetést. Időnként az eget rendítő hatalmas mennydörgés teszi az egész előadást magasztossá, tiszteletet és áhítatot keltővé.
És ez még nem minden: te magad, a légzésed, szívverésed is kapcsolódik az összhanghoz, és így válsz részévé ennek az isteni szimfóniának.
A szimfóniának, amit a fáradhatatlan Karmester mindennek a kezdetén hívott életre, indított el intésével; ez a mű változatlanul, de soha nem monotonon vagy egyformán halad az örökkévalóság felé. És ennek a szimfóniának te is, én is a részesei vagyunk.
