Hadd ragyogjon!
„Úgy tündököljék a ti világosságotok
az emberek előtt, hogy lássák a ti jó tetteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei
Atyátokat.”
Jézus szerint láthatatlan
keresztény nem létezik. Ahogyan érezhető a só az ételben, ahogyan jól látható a
hegyen épített város, éppen úgy nem lehet a ragyogó világosságot elrejteni a
sötétben. De hogyan lehetünk „ragyogó” keresztények? Csak határozzam el, hogy
az leszek, és tartsak ki mellette? Legyen életcélom Krisztus bemutatása?
Nyilván az én döntésem és odaszánásom is kell hozzá, de be kell látnunk, hogy
nem mi vagyunk a „fényforrás”.
„A Krisztustól szétáradó
fényen kívül nincs más világosság, amely az elesett emberiségen segíthetne.
Jézus, az Üdvözítő, az egyedüli fény, aki a bűnben veszteglő világ homályát
elűzheti. Róla mondja az Írás: „Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek
világossága” (Jn 1:4). Ez a fény töltötte be a tanítványokat, s ezért válhattak
a világosság hordozóivá. Krisztusnak lelkükben lakozó élete, jellemükben
megnyilatkozó szeretete tette őket a világ világosságává. {MB 39.2}
Önmagunkban nincsen
világosságunk. Krisztus nélkül olyanok vagyunk, mint a meg nem gyújtott
gyertya, mint a nap nélküli hold; egyetlen fénysugarunk sincs a sötét világ
számára. Ha azonban az igazság napja felé fordulunk és Krisztussal
összeköttetésben élünk, akkor egész lelkünk megvilágosodik isteni jelenlétének
fényétől. {MB 40.1}
Krisztus követői többet
kell, hogy jelentsenek embertársaik számára, mint csupán egyszerű fénysugár; ők
legyenek a világ világossága. Jézus így szól mindazokhoz, akik nevében
könyörögnek: „Ti nékem adtátok át magatokat, én pedig a világnak adtalak
benneteket, hogy képviselőim legyetek.” Amint Őt küldte az Atya e világba —
mondotta —, „akképpen küldelek benneteket én is a világba” (Jn 17:18). Miként
Krisztus az Atyát nyilatkoztatta ki, úgy mi, keresztények is valljunk
Krisztusról! Ne feledjétek, hogy az Üdvözítő — a világ világosságának egyedüli
forrása — emberek által nyilatkozik meg! Isten áldását emberi eszközök
közvetítik. Krisztus is, mint embernek Fia jött közénk. Ha az emberi természet
az istenivel egyesül, nem maradhat hatástalan. Krisztus minden egyes tanítványa
eszköze a mennynek, hogy az embereknek kinyilatkoztassa Istent. A dicsőség
angyalai arra várnak, hogy a romlás szélén álló lelkeknek általad nyújtsanak
mennyei fényt és erőt. A kérdés, hogy a küldöttek elvégzik-e a számukra
kijelölt feladatot? Ha nem, akkor a Szentlélek megígért befolyásától fosztjuk meg
az embereket! {MB 40.2}
Jézus azonban nem arra
buzdít, hogy: erőlködjetek, hogy a ti világosságotok fényt árasszon, hanem azt
mondja: „Úgy fényljék a ti világosságtok!” (hagyjátok, hogy ragyogjon! — a
szerk.). Ha Krisztus szívünkben lakozik, lehetetlen elrejtenünk jelenlétének
fényét. Ha azok, akik Krisztus követőinek vallják magukat, nem szolgálnak a
világ világosságául, ennek oka, hogy az élet ereje elhagyta őket. Ha nem
árasztanak világosságot, az azért van, mert nincsenek összeköttetésben a világosság
forrásával.” {MB 41.1} (Ellen G. White: Gondolatok a hegyibeszédről,
„Ti vagytok a világ világossága c. fejezetből)
