Emlékezz!
Te is lehetnél ott, ahol ő van. Nem vagy különb nála. Csak nálad pont jókor jött az, hogy megismerted az evangéliumot. Ez sem a te érdemed, hanem Istené, hiszen ő hajolt le hozzád és segített neked elkerülni azt a sorsot, amit most kívülről szemlélsz. Meg persze a hittestvéreid, ők is sokat segítettek. Emlékszel? Az az első alkalom, amikor előadásra hívott az ismerősöd. Semmit nem értettél, de úgy érezted, érdekel a dolog. Aztán a gyülekezetbe is elmerészkedtél. Emlékszel? A falusi gyülekezet dohos levegője, a furcsa éneklés, a véget nem érő imák, de te mégis maradtál ebédre – az az első közös ebéd... A szombatiskolák, a bibliakörök! Emlékszel még arra az első érzésre?
És emlékszel rá, hogy milyen nehéz volt utána a feleséged szemébe nézni? Hogy a férjed mennyire haragudott, hogy szombaton későn értél haza? Emlékszel, milyen sokat jelentett, hogy meglátogatott titeket a lelkész, és a párodnak is szimpatikus volt? Meg amikor a presbiter segített megjavítani az autót? Emlékszel, amikor abban a nehéz pillanatodban a testvérek egymás után vették fel a telefont, és hívtak téged, hogy hogy vagy, tudnak-e valamit segíteni? Vagy amikor hosszú beszélgetés után végre megértetted azt a szakaszt a Bibliából, és azon gondolkoztál, ezt hogy fogod majd a gyakorlatban is megvalósítani az életedben? Emlékszel még a nehézségeidre?
Az, hogy átlendültél rajtuk, nem a te érdemed. Nem kizárólag a tiéd, legalábbis. Kellettek hozzá a testvéreid, kellett hozzá Isten, a családod és a barátaid. Ha mindez nem lett volna veled – egy hatalmas, mintent tudó és mindenható kéz szervezése alatt – akkor most te is ott lennél, mint ő van. Nem vagy különb nála.
Richard Rohr, keresztény szerző egyszer azt írta, hogy egészséges keresztény csak abból lehet, aki találkozott már egészséges keresztényekkel. Leszel-e te az az egészséges keresztény, szerető testvér, aki kinyújtja a karját felé, és átsegíted a nehészségein? Hajlandó vagy felocsúdni a farizeusi megelégedettségből, vagy felismered, hogy te is lehetnél ott, ahol ő van?
