Hatalom vagy önkéntes rabszolgaság?
"De nem így lesz közöttetek; hanem, a ki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok; és a ki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen"
Márk 10,43-44
A kereszténység a hatalommal kapcsolatosan annak ellenére tele van ellentmondással, hogy Jézus tanításai teljesen világosak előttünk.
Ha csak néhány dolgot emelek ki a történelmünkből, rögtön megértjük mire gondolok. Megváltónk nem akart uralkodni ezen a földön. Országára saját maga mondta, hogy nem ebből a világból való. (János 18,36) Nem mondta magát királynak sohasem, sőt kibújt a lehetőség alól, amikor mások azzá akarták tenni. (János 6,15) Nem szerzett magának olyan eszközöket, amik hozzá segítették volna a hatalomhoz. Nem toborzott katonákat akkor sem, amikor ezrek követték. Nem gyűjtött javakat akkor sem, amikor mások mindent odaadtak volna neki adományként. Nem kereste a befolyásos személyek társaságát, tanítványait az egyszerű emberek közül választotta.
Követői azonban háromszáz évvel később áldozatául estek a hatalom csábításának. Először államvallássá lettek. Az első zsinatra az egyenlőek mind úgy bújtak elő menedékeikből, mint csonka-bonkák, megkínzottak és üldözöttek. Kétszáz év sem telt el és a keresztény Róma már az elsőbbség címére pályázott, bár még ötszáz évvel később is bőven akadtak, akik megkérdőjelezték felsőbbségét. Mivel a kereszténység a lelki dolgokat uralta, a világi uralkodók bírálták őket a földi hívságok miatt. De a vakbuzgó hívek visszavágtak és megkérdezték melyik az első a lelki vagy a testi? Így esett, hogy a lelki hatalom eluralhatta szinte az egész világot és jött a másként gondolkodókra a hadd-el-hadd. Sok történész szerint az inkvizíció sem volt más csak a totális hatalom eszköze arra, hogy eltüntesse riválisait. Keresztények voltak, akik máglyára küldtek nőket és gyermekeket, és keresztények voltak azok is, akik a felfedezett világok őslakóit hol szolgaságba, rabszolgaságba kényszerítették, vagy néhol akár le is mészárolták az Isten nevében.
Mennyi szörnyűségnek, mennyi iszonyatos bűnnek és gonoszságnak lehetett volna elejét vennünk, ha hallgattunk volna Jézus Urunk tanítására! Nem lenne tele a történelmünk szégyenfoltokkal, ha elfogadtuk volna, ha felfogtuk volna, hogy csak az istentelenek uralkodnak és hatalmaskodnak mások felett! (42 v.) Ha megértettük volna, hogy Jézus követőjének lenni azt jelenti, önként szolgálom a másikat, sőt saját akaratomból vagyok mindenki rabszolgája.
A kereszténység ma küzd azért, hogy hiteles vallás lehessen mindenki előtt. El kellene gondolkodnunk ennek az igének alapján, hogy erre a legjobb mód talán ma is az, amit Krisztus ajánl: Keresztényként vállalni, hogy hozzá kötöm a sorsomat a szolgálat láncaival minden emberhez, mert Megváltónk is ezt tette értünk.
