Itt van Isten köztünk

„Elhívok napkeletről egy saskeselyűt, tervem végrehajtóját messze földről. Alig szóltam, máris elhozom, kigondoltam, máris megteszem. Hallgassatok rám, ti konok szívűek, akik messze vagytok az igazságtól! Közel van igazságom, nincs már messze, szabadításom nem késik. A Sionon szabadulást szerzek ékességemnek, Izráelnek.”

Egy ének motoszkál a fejemben. „Itt van Isten köztünk, jertek Őt imádni [...]. Mindig közellévő: jelentsd magad nékem...” Tényleg itt van Isten köztünk? Tényleg közel van hozzánk? Gyomorforgató események történtek az elmúlt hetekben (is), és ahogy akaratlanul is dúdoltam magamban az éneket, feltettem a kérdést vele párhuzamosan, hogy vajon hol van Isten? Hol volt, amikor ártatlan gyermekeket gyaláztak meg, amikor erőszakkal elvettek tőlük mindent, ami egy békés, kiegyensúlyozott élethez elengedhetetlen. Amikor semmi sem volt szent. De jött a következő kérdés is. Hol volt az ember? 

Mert ezt az ember tette, és nem egy megfoghatatlan, személytelen gonosz. Mert nem bábok vagyunk, akiket két, ellenkező előjelű hatalom mozgat, mint marionett bábukat a művészek, hanem felelős, gondolkodó, szabad döntési joggal megáldott teremtmények. Isten teremtményei, Aki tiszteletben tartja a határainkat. Akkor is, amikor - fogalmazzunk így - kitakarjuk Őt a képből. Amikor miattunk nem látszik, hogy valójában Ő itt van köztünk. Amikor bűnt bűnre halmozunk, de közben a védekezésünkben kijelentjük, hogy mi mélyen hívő keresztények vagyunk. Nem túl etikus feltennünk azt a kérdést, hogy hol van Ő, miközben páros lábbal rúgjuk szét törvényét. 

Isten uralkodik, cselekszik, és elhozza majd az ítélet napját is, amikor eljön ennek az ideje. Az ítélet pedig felettünk fog történni. 

Ma reggel olvasd ezt az igét úgy, mint egy kiáltást, ami kér, könyörög nekünk, hogy hallgassunk végre Rá! Ő meg akar minket szabadítani a bűntől, a Gonosz befolyásától, minden szenvedéstől. De ezt nem teszi meg a mi döntésünk ellenére. Hát álljunk ma és minden reggel Isten oldalára! Kapaszkodjunk felénk nyújtott kezébe, és ne engedjük el soha! Éljük meg azt a hitet, amivel meghoztuk döntésünket, éljünk a szeretet parancsainak fényében! Ne csak szavainkkal valljuk, hanem tanúskodjanak cselekedeteink is arról, hogy mi keresztények vagyunk! 

Nőjünk végre fel, éljünk felelősségteljesen, és tegyünk azért, hogy láthatóvá váljon mindenki számára: Isten tényleg itt van köztünk!