A jó hír hatása
Akik kicsit közelebbről ismernek tudják, hogy mennyit
szeretek beszélni. Gyakran kínosnak érzem, hogy megállás nélkül hallatom a
hangom. Azonban egy valami mégis képes megállítani ezt a jó vagy éppen rossz
tulajdonságomat, mégpedig az, hogy ha a beszélgetőpartnerem tekintetében látom
és érzem a teljes érdektelenséget. Lényegében mindegy, hogy jót vagy rosszat
mesélek, ha az arca, a tekintete rezzenéstelen lesz és semmi reakciót nem kapok,
eláll a szavam. Ilyenkor fogalmam sincs, hogy beszéljek-e egyáltalán
tovább vagy sem.
Ahogy az évek telnek felettem, egyre inkább megértem a szavaim súlyát, a
tekintetem fontosságát, próbálok oda figyelni arra, hogy keresztényként,
Istenben hívő emberként, hogyan tudom a legjobban kimutatni Isten szeretetét.
A minap az iskolában, ahol tanítok beszélgettem egy elsős
kislánnyal. A szünet végéhez közeledve elejtett egy mondatot, ami bár nagyon
melengette a szívem, inkább a folytatása volt számomra meglepő és
léleksimogató. A mondat így hangzott: „Én osztályfőnököt és tanár nénit szeretem
a legjobban…” – mondta, mire én: „Miért épp engem?”, így folytatta:” …, mert
tanár néni sokat mesél Jézusról és olyan kedves.” Mondanom sem kell, hogy nagyon
meghatott a kislány, leginkább azért, mert ilyet még nem mondtak nekem. Voltam
kedves, aranyos, jó fej, laza és egyebek, de ezzel az indokkal még talán senki
nem jött oda hozzám, hogy szeret.
Számomra talán ezt jelenti a fenti Ige rész. Amikor az
életemet megfűszerező apró tapasztalatokat átadhatom olyan embereknek, akik még
talán nem ismerik Jézus Krisztust. Eleinte azt gondoltam, hogy nagy dolgokra
van szükség ahhoz, hogy bemutassam az Úr Jézust az embereknek, de ahogy
elkezdtem ebben a kicsiny iskolában dolgozni rájöttem, hogy nem kell nagy
dolgokat tennem ahhoz, hogy a gyerekek, kicsik és nagyok, megismerjék Istent.
Elegendő a saját tapasztalataimat elmondani, azokat az élményeimet, amelyek
megmutatták, hogy Isten is küzd értem.
Beleeshetünk abba a hibába, hogy azt érezzük nem elég fontos
a véleményünk, a gondolataink vagy az életünk. Ezt azonban kénytelen vagyok
megcáfolni! Természetesen nem lehetünk mindenkire hatással, nem fog mindenkit
érdekelni a véleményünk, de ha csak egy valaki is figyel minket és követi
tetteinket, szavainkat és az életünket, akkor annak az egynek megéri, hogy azt
lássa rajtunk, hogy Isten nem hagy el minket és általunk megismerje Őt, aki
arra vágyik, hogy minden emberrel személyes kapcsolata legyen.
Tehát, amikor úgy érzi a kedves Olvasó, hogy jelentéktelen
egy-egy megnyilvánulása vagy épp semmi hatást nem ért el abban a pillanatban,
ne csüggedjen el! Az Biblia azt mondja, hogy „ mint hideg víz a tikkadt
embernek, olyan a messze földről kapott jó hír.” (Példabeszédek 25:25) Bármi jó
dolog, ami ér bennünket, lehet bátorítás egy olyan embernek, aki épp nehézségen
megy át. Sosem lehet tudni, hogy szavaink kinek segítenek és kit indítanak el
egy jobb élet felé!
Áldott napot kívánok!