Kitartóan imádkozni
Mikor imádkoztál legutóbb úgy igazán kitartóan?
Az anekdota szerint valaki egy anglikán lelkésszel beszélgetve megkérdezte tőle, hogy miért van az, hogy Isten sokszor úgy tűnik, hogy nem válaszol az imáinkra. A lelkész erre így válaszolt:
“Én már hatvanhárom éve és nyolc hónapja imádkozom valakinek a megtéréséért. Eddig még nem történt meg, de tudom, hogy meg fog. Hiszen imádkozom érte!”
A történet folytatása szerint néhány év múlva a lelkipásztor meghalt, és a temetésén ott volt ez a bizonyos személy is, akiért életében olyan kitartóan, évtizedeken keresztül imádkozott. A szertartást követően aztán, amikor a koporsót elkezdték leereszteni a kiásott helyére, térdre rogyott, és a bűneit megvallva megtért Krisztushoz.
Hogy a történet igaz-e, nem tudom. Feltételezem, hogy nem, bár történnek csodák. Ami viszont biztos, hogy a Bibliában az imával leggyakrabban együtt található elvárás nem az, hogy milyen testtartásban, vagy milyen szavakkal kell imádkozni. Leggyakrabban azt találjuk, hogy az ima meghallgatásának feltétele a kitartás (állhatatosság).
De gondolj csak bele: ha annyira szeretnéd azt, amiért imádkozol, miért csak egyszer kéred Istentől? Vagy kétszer?
A gyermekeim rendszeresen gyakorolják a kérésben való állhatatosságot. Ha valamit nagyon el akarnak érni nálunk, akkor folyamatosan a nyakunkra járnak – “csak egy kocka csokit kérünk!” – és addig nem hagyják abba, amíg meg nem adjuk nekik vágyuk tárgyát.
Légy hát olyan, mint a gyermekeim, vagy mint a lelkész az anekdotában: Kitartóan kérj, és meg fogod kapni!
