Dupla csavar: bűnbocsánat

Szerző: -

"Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól."

Ki a bűnös?
Jó krimiről akkor beszélhetünk, ha az olvasó az első laptól kezdve találgat: valóban az a bűnös, akit én bűnösnek gondolok, és ártatlan az ártatlan, vagy kiderül, hogy fordítva van? Esetleg dupla csavar van a történetben? Ki tette? Mit tett? Miért tette? Ki a bűnös, és ki nem az? Ami nem tesz eleget a talány feltételének, az a krimi a szememben nem töltötte be a feladatát.

A talány alaptételére a modern kor első "zártajtós" detektívtörténetétől kezdve (Edgar Allen Poe "A Morgue utcai kettős gyilkosság") tucatjával érkeznek jobbnál jobb nevezők, gondoljunk csak a filmes adaptációinak köszönhetően reneszánszát élő Agatha Christie könyvekre ("Gyilkosság az Orient Expressen", vagy a napokban, a mozikban debütáló "Halál a Níluson"). A médium változik (könyv, rádiójáték, film, számítógépes játék) a nagy kérdés soha: Ki a bűnös?

János apostol is hasonló kérdést tesz fel röviddel az első levelének nyitása után. (János első levele 1:8-10) Ki a bűnös? Valóban ártatlan az ártatlan, vagy kettős csavar van a történetben? Az evangélium ilyen kettős csavart rejteget a számunkra:
Hiszen az első kérdésre a válasz: mindenki. Te is, én is, mindannyian bűnösök vagyunk. Ha úgy gondoljuk, hogy ez ránk nem igaz, nem csak magunkat csapjuk be (8. vers) hanem Istent is hazuggá tesszük (10. vers). Ez az első csavar. Nem egy bűnös van, hanem egy van csak, aki ártatlan. Most jön a dupla csavar!
Nem kell bűnösnek lennünk! A mindent elsöprő önmarcangolás, eszeveszett törvényeskedés és depresszió helyett János alternatívát kínál — nem is ő, hanem az egyetlen ártatlan maga:

"Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól."

Ha felismerem a bűnös voltomat, és őszintén Isten elé tárom a fennálló problémát "hű és igaz", hogy ő feloldoz. Nincsenek feltételek. Nincsenek kitételek. Nincs kivétel, nincs apró betű. Ha megvallod, ő megbocsát.

Ki a bűnös? Mindenki.
Ki kaphat feloldozást? Mindenki.
Ekkora dupla csavart még nem látott a világ! Ez az evangélium.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Szerző: -
Kép
Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták. Máté evangéliuma 7:12 Mikor gondolkodtál el rajta, hogy egy bolti eladó vajon hol vásárol? Mikor gondolkodtál rajta, hogy egy orvos kihez fordul ha beteg? Mikor gondolkodtál rajta, hogy egy lelkész kihez fordul, ha lelki problémákkal küzd? Minden évben van egy nap, ami a lelkészekről szól. Az év 364 napjának a lényege, hogy a lelkész "kiszolgálja" a gyülekezetet (fránya fogyasztói társadalom), de egy nap a lelkészekért van, és ez ma van. Ma van a "hívd meg a lelkészed egy sörre" nap. Egy nap, amikor elvileg a lelkészek lesznek azok, akiknek szolgálnak. Az a nap, amikor kivételesen nem ő ad, hanem leülhet egy kényelmes kanapéra, kiöntheti a lelkét és elszürcsölhet egy hideg sört, amit kivételesen nem magának vásárolt. Egyszer a mentorom azt mondta, hogy a lelkész egyetlen eszköze a lelke. Ha az tönkre megy, kimerül, megtörik, akk
További információk

Világosság a sötétségben

Szerző: -
Kép
Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. Zsolt 119:105 Amikor kisgyermek voltam, hétvégéken és szünidőben gyakran aludtunk a mamámnál. Egy kis faluban lakott, az egyik szélső utca utolsó házában. A közvilágítás gyengébb volt akkoriban. Ha sötétben mentünk a járdán, nagyon kellett figyelni, hogy hova lépünk. Ennek ellenére, amikor lefekvésre került a sor, mindig leengedték a redőnyöket is, koppanásig, úgy, hogy a lyukacsok se látsszanak. Bent a szobában koromsötét volt. Elég érdekes játék volt kitalálni, ha vécére kellett menni éjszaka. Amikor felébredtem a sötétben, azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Aztán óvatosan letettem a lábam a földre, megkerestem a papucsomat, belebújtam, és a lábamat a földön csúsztatva, a kezemmel magam előtt tapogatózva próbáltam megkeresni az ajtót. Elindultam, egy ütés a combomon: hopp, ez az asztal sarka volt; menjünk tovább. A kezemmel beleütöttem valamibe: ez a fotel támlája. Aztán a fejem koppant: ez a szekrény. Amikor nagy sokára megtaláltam
További információk

A tökfőzelék és a szeretet

Szerző: -
Kép
  „Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.”  János első levele 4. fejezet 11. vers Egy életkép, mely mélyen belém égett: Feleségem két életmentő műtét után ott fekszik a kórházi ágyon, alul-felül csövek lógnak ki belőle, melyektől beszélnie is fáj, csak pislogással és halk nyöszörgéssel kommunikál. Végtelennek tűnő két hét telik el így, míg kizárólag infúzión és nyaki szondán keresztül táplálják. Aztán, a következő meghatározó pillanatkép, ahogy kikerülnek a csövek és jön az első étkezés. A nővér és egy nem túl megnyerő kinézetű és állagú valamit hoz. Egy kis lágy tökfőzelék. Nincs étvágyam. - mondja ő. Mire én: - de muszáj! Fintorogva túr bele a tányérba, majd azt kérdi: Nem hoznál inkább egy kis joghurtot, vagy egy kis kalácsot? – Azt még nem szabad. Először ezt kell megenni. – Na jó, de csak egy kanállal. – óvatosan nyeli le, majd így szól: Ennyi elég. – Nem, nem az egészet meg kell enni! Ez mindannyiunk sorsa, akik itt szenvedünk az ön
További információk