„Isten, áldd meg a magyart”

„Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek szándéka, mert Isten szerint jár közben a szentekért.”

Pál levele a rómaiakhoz 8:26-27

Ma 200 éve, hogy a kézirat szerint Kölcsey Ferenc befejezte a Himnuszt, a magyarság történetén átívelő, külső támadásoktól és belső viszályoktól sokat szenvedett nép Istenhez intézett könyörgését. 1989 óta ezt a napot, mint a magyar kultúra napját tartjuk számon.

Ha van pár perced, olvasd el, kérlek Kölcsey versét, ezen a linken megtalálod: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Verstar-verstar-otven-kolto-osszes-verse-2/kolcsey-ferenc-6A6D/himnusz-6C73/

Vagy itt meg is tudod hallgatni: https://www.youtube.com/watch?v=zYTHG5WUzQI&ab_channel=M5

Ahogy olvastam, majd hallgattam a Himnuszt, furcsa, kettős érzés kerített hatalmába. Egyrészről szerintem gyönyörű költemény, mesterien megkomponált, igazán mély tartalmat hordozó, másrészről ijesztően aktuális. 1823. január 22-én Kölcsey befejezte művét, de annyi tragédia történt azóta napjainkig, és annyi „üldözött” volt a két évszázad során, és van ma is. Kétszázéves közösségi kiáltás Istenhez, ami nap mint nap töltődik újabb tartalommal.

Istenhez, aki kezében tartja világunkat, és aki egy nap majd minden kérdésünkre választ fog adni. Istenhez, aki várja azt a pillanatot, amikor majd pontot tehet minden „vészek” végére, amikor nemcsak, hogy „víg esztendőt”, hanem örökké tartó jót, békességet, egy tökéletes, újjáteremtett világot adhat azoknak, akik igent mondtak a hívására. 

Mert ez az Isten nemcsak a nagy eseményekre, a népek történelmére figyel, hanem a te személyes életedre is, Kedves Olvasó. Ha Hozzá fordulsz, Ő érteni fogja, hisz nem egyedül könyörögsz. Szentlelke ott van a szívedben, és ugyanúgy ott van az Atya előtt is, Ő gondoskodik arról, hogy az üzenet célba érjen. Hogy ne zavarhassa meg senki és semmi a te kérésed útját, és bátran bízhatsz abban, hogy az Atya már azelőtt átlátja helyzetedet, mielőtt te konkrétan szavakba öntötted volna.

Lehet, hogy a Himnuszt csak megszokásból énekeljük, és bele sem gondolunk abba, kinek címezte Kölcsey, de a Címzett fülét nem kerülik el a Hozzá intézett szavaink. Bízhatsz abban, hogy figyel a te áldáskérésedre is!