Dörömbölj!
"Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek."
Máté evangéliuma 7. fejezet 7. vers
Ha megfigyeljük, milyen végsebességet képes elérni a kisgyermek keze ügyében felejtett tárgy, amíg eljut a szájáig, vagy belegondolunk abba, hogy az űrkutatók hogyan fedeznek fel távoli világokat a legújabb technológiák segítségével, azonnal láthatjuk, hogy az emberiséget minden korban és minden életkorban a kíváncsiság hajtja. Ennek a kíváncsiságnak pontosan az adja a hajtóerejét, hogy az új ismeretekért meg kell küzdenünk. Hosszú távon sokkal kielégítőbb, maradandóbb az az ismeret, az a tudás, amelyért mi magunk küzdöttünk meg.
Isten is jól tudja ezt, hiszen ő teremtett bennünket. Ezért nem ígéri nekünk, hogy minden kérdésünkre azonnal megkapjuk a választ. Pedig mennyi mindent jó lenne megtudni tőle!
"Mi az életem értelme? Miért van annyi fájdalom a földön? Miért telik olyan lassan az idő, amikor semmi dolgom nincs, és miért szalad el olyan gyorsan, mikor jól érzem magam? Vajon a hernyó tudja, hogy bebábozódás után pillangó lesz belőle? És én honnan tudhatom, hogy a piros szín valóban piros?"
Isten pedig, ahelyett, hogy egyszerű, gyors választ adna, felfedezésre hív bennünket.
"Valóban kíváncsi vagy? Mutasd meg! Merj kérdezni tőlem! Kételkedj ha kell, vagy fejezd ki a nemtetszésed! Állj meg bátran az örökkévalóság ajtajában, vegyél egy nagy levegőt, és zörgess, dörömbölj kitartóan! Ha úgy érzed, nem kaptál választ, gyere vissza később, és ostromold meg azt a kaput! És ha választ kaptál? Térj vissza új kérdésekkel, új kihívásokkal, hiszen erre lettél teremtve! Nem mindent tudásra, hanem örök kíváncsiságra, örök fejlődésre!"
Ezért "aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik" (Máté 7,8).
Talán nem most azonnal. Talán csak évek múlva. De hová sietnénk? Hiszen örökké élünk.
