A halálba kívánt fügefa
“Jézus így válaszolt nekik: Higgyetek Istenben! Bizony mondom nektek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magad a tengerbe! – és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik, annak megadatik az.”
A mesék legtöbbjében a kívánságok valamilyen csodálatos körülménynek köszönhetően teljesülnek. A horgásznak ott az aranyhal. Hamupipőkének a tündér keresztanya. Dorothy-nak Óz. Aladdinnak a csodalámpa. Minden mesében megjelenik valami hatalom, ami képes teljesíteni a főhős minden vágyát így vagy úgy. Amikor olvassuk ezeket a gyerekmeséket, mind arra gondolunk, hogy bárcsak ilyen egyszerű lenne az élet. Milyen jó lenne, ha az ölünkbe hullana a lámpás, amit csak meg kell dörzsölni, és hipp-hopp, három kívánsággal később az életünk csodálatossá válik.
Amikor Jézus a tanítványokkal utazik, meglát egy fügefát, és mivel megéhezik, odamegy, hogy egyen belőle, de azon nincs termés, így megátkozza. Mondjuk nem is volt ideje a termésnek. Aztán megtisztítja a templomot a kereskedőktől, és ismét útra kel. Elmegy a tanítványokkal a fügefa mellett, ami kiszárad mire odaértek. Ezt megdöbbenve látják a tanítványok, mire Jézus elmondja a fent olvasható tanítást.
Mit jelent ez? Több dolgot is lehet belőle tanulni:
- Ha kívánsz, azt hittel tedd! Persze vannak súlytalan kívánságok. Lehet úgy kérni, hogy annak nincs tétje. Tudunk olyant kérni, hogy lényegtelen, hogy mi történik. Kérj hittel! Kérj úgy, hogy tudd, hogy teljesedik!
- Vigyázz mit kívánsz! Jézus megátkoz egy fát, mikor nincs rajta termés, pedig nem is kell még teremjen, és az kiszárad. Vigyázz mit kívánsz!
Kérj hittel és felelősséggel, mert Isten meghallgatja!
