Isteni ejtőernyő
Éreztél már ekkora hálát?
Charlie Plumb ma az Amerikai Egyesült Államok haditengerészetének nyugalmazott tisztje, a hatvanas évek közepén vadászpilótaként végzett szolgálatot Vietnámban. Hetvenöt küldetést hajtott végre a USS Kitty Hawk repülőgép-anyahajóról. Egy ilyen anyahajón egyszerre több, mint 5000 ember dolgozik, így nem véletlenül nevezik őket úszó városoknak. Úgy is működnek, mint a városok: mind az ötezer ott állomásozó katonának — a legalacsonyabb beosztásútól kezdve a legmagasabbig — feladata van. Ki a fedélzetet mossa fel, ki a hajót javítgatja, ki pedig a repülőgépeket vezeti.
Charlie is tisztában volt vele, hogy hogy emberek szakadatlan dolgoznak azon, hogy ő folyamatosan repülhessen és küldetést küldetésre halmozhasson. Ennek ellenére 1967. május 19-én, Charlie repülőgépét lelőtték, és a hetvenötödik bevetésén hirtelen egy észak-vietnámi hadifogolytáborban találta magát. Hat kemény éven keresztül tartották fogva a hírhedt Hanoi Hiltonban. Ezek alatt az évek alatt többi társával együtt őt is megkínozták, éheztették, megalázták és ocsmány körülmények között tartották életben. De mindez nem törte meg. Ma azt mondja: "Istenbe vetett hitünk és hazánk irént érzett mérhetetlen szeretetünk egyesített minket, és olyan erővel ruházott fel, amivel képesek voltunk túlélni ezeket az igen embert próbáló időket."
Plumbot cégül 1973. február 18-án engedték szabadon, ő pedig tovább szolgált a haditengerészetnél. Ám volt egy meghatározó esemény hazatérte után, ami legalább annyira emlékezetébe vésődött, mint a bebörtönzése. Egy este feleségével egy étteremben vacsoráztak, mikor egy ember lépett oda az asztalukhoz, és csak annyit mondott neki:
— Maga Plumb. Vadászgépekkel repült Vietnámban.
— Így igaz — válaszolt Plumb.
— A USS Kitty Hawk repülőszázadnál szolgált, és lelőtték a gépét. Ellenséges területen ért földet az ejtőernyővel — folytatta a férfi. — Hat éven keresztül volt hadifogságban.
A pilóta meghökkent. Próbálta beazonosítani, ki lehet a férfi, de fogalma se volt róla.
— Honnan tudja mindezt? — Kérdezte végül Plumb.
— Én csomagoltam az ejtőernyőjét.
Plumb teljesen ledöbbent. Nagy nehezen felállt, és megszorította az illető kezét.
— El kell mondanom önnek — szólalt meg elszorult torokkal — nagyon-nagyon sok imát mondtam annak idején azért, mert ilyen remek munkát végeztek az ujjai, de soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ezt személyesen is megköszönhetem.
Mária illatos olajjal adott hálát az isteni ejtőernyőért, és hamarosan mi is személyesen megtehetjük. Érzed már a hálát?
