Te mivel dicsekszel?
Mert ki a mi reménységünk, örömünk és dicsekvésünk koronája,
ha nem ti a mi Urunk Jézus előtt az ő eljövetelekor? Bizony ti vagytok a mi
dicsőségünk és örömünk.
Nemrég búcsúztunk valakitől, akinek 5 gyermeke, 11 unokája,
20 dédunokája és 15 ükunokája volt. Amikor nála jártam, mindig örömmel,
büszkén, és Isten iránti hálával mutatta "kis családja" tagjainak
fényképeit. „Ezt is megadta az Úr, hogy ennyi ükunokámat láthassam”- mondta.
De mindannyian, akiknek vannak gyermekeink, unokáink, esetleg
déd- és ükunokáink, ismerjük azt az örömöt. Az örömöt, amibe egy kis büszkeség
is vegyül – nem az öntelt, sokkal inkább a hálás büszkeség. Hiszen nem a mi
érdemünk, ha születik valaki a családunkba, hanem Isten ajándékai ők.
Hozzánk hasonló módon büszkélkedik, dicsekszik Pál apostol
is a fent idézett két versben. Csak kicsit másmilyen „rokonsággal”,
gyermekekkel. Olyanokkal, akik az ő és munkatársai küzdelmei, lemondása, áldozatvállalása
és szorgalmas munkája által lettek Isten gyermekeivé. Ők azok, akik Jézus
visszatérésekor az ő dicsekvésük alapja lesznek. Miért velük dicsekszik? Mert
nekik örül, ők a legfontosabbak a számára. Az apostolban és munkatársaiban
égett az emberek üdvössége iránti buzgó vágy, ezért arra tették fel az
életüket, hogy Isten országa számára megmentsék őket. Hát persze, hogy velük
dicsekedtek!
Barátaim időnként mutatnak olyan képeket, amiket közös ismerőseink
tesznek fel a facebookra, amelyeken edzőtermekben pózolnak, új autójuknak
támaszkodnak, vagy divatos ruháikat mutatják meg. Ők erre büszkék…
Te mivel dicsekszel?