Leborulva, de hogyan?
Isten létezését, nagyságát, hatalmát többféle módon ismerhetjük el. Elismerhetjük a logika vagy a tapasztalatok kényszerítő hatása alatt. Ez történik majd Jelenések könyve szerint, amikor Isten ítéletei nyilvánvaló lesznek mindenki előtt: „ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid.” Jelenések 15.4 A 22. Zsoltár is szól erről: „A föld legvégéig mindenkinek eszébe jut az Úr, és megtérnek hozzá, őelőtte borul le a népek minden nemzetsége. Mert az Úré a királyi hatalom, ő uralkodik a népeken. Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok, térdet hajt előtte minden halandó, aki nem tudja életét megtartani.” Zsoltár 22.28-30. Önmagában viszont ez nem jelenti automatikusan a szív megváltozását. Bár kénytelenek vagyunk elismerni Isten hatalmát, és meghajolni előtte, de a tőle való függetlenülés, a lázadás továbbra is ott élhet bennünk. Isten hatalmának tapasztalata azonban lehetőséget nyithat arra, hogy tovább lépjünk egy lépéssel.
Elismerhetjük hálás csodálattal, szeretettel és ragaszkodással is Isten nagyságát. A szívünk ilyenkor megtelik azzal a vággyal, hogy átadjuk neki életünket, változzunk akarata szerint és dicsérjük őt örömmel és lelkesen. Minél több dologban fedezzük fel jelenlétét, minél mélyebb hála járja át a szívünket szeretetéért és a megváltásért, annál erősebb a késztetés arra, hogy leboruljunk és azt mondjuk: „Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!” Jelenések 5.12
Legyen áldott a napod!
