Hála
Urunkkal való közösségre.
Korinthusiakhoz írt első levél 1. fejezet, 4-9. vers
Hálát adok,
Uram. mindenért, amit ajándékba adsz nekem. Mindenért, amit én magam képtelen
vagyok megszerezni vagy elérni.
Ezért
először is a kegyelemért adok hálát,
hogy függetlenül attól, ki vagyok, te törődsz velem, és szeretettel, jósággal
fordulsz felém.
Hálát adok a
gazdagságért, amivel megáldasz. És
most nem az anyagi javakra gondolok, hanem minden másra, amire szükségem van az
életben. Köszönöm az élményeket, az emberi kapcsolatokat, a pihenést, a tudást,
és a szavakat, amiket tőled kapok.
Hála azért,
mert bizonyságot teszel magadról, és
nem rejted magad el előlem.
Köszönöm a kegyelmi ajándékokat, amelyek
meghatározzák a jellememet, egyéniségemet, és amelyekkel én is megajándékozhatok
másokat.
Köszönet
azért, hogy megerősítesz ott, ahol
vagyok, ott ahol lennem kell, és erőt adsz ott is, ahol az enyém már rég
kifogyott.
Hálás vagyok
a feddhetetlenségért; azért, hogy nem
kell titkolnom semmilyen hibámat, gyengeségemet, tévedésemet, mert te így is
elfogadsz engem, és meghaltál a bűneimért.
Köszönöm,
hogy te hűséges vagy még akkor is,
ha én nem vagyok az, és minden áron betartod az ígéreteidet.
És hálát
adok a közösségedért. Azért, hogy
mindig itt vagy mellettem, még akkor is, ha mindenki más elhagyott.
Ezért most
nem is kérek semmit, egyszerűen csak hálás vagyok mindenért, amit adsz,
mindenért, aki te vagy, és mindenért, aki én lehetek veled.
Ámen