Énekeljetek... de minek?
Néhány évig egy olyan gyülekezetben szolgálhattam, ahol több évtizedes hagyománya volt az istentiszteleti összejövetelek kezdésekor elénekelt négy-hat közösségi éneknek – a liturgia többi, elmaradhatatlan eleme, az ima, az adománygyűjtés, a bizonyságtétel és egyebek mellett. Az, hogy ennek mindnek bele kellett férnie a megszabott egy órás időtartamba, önmagában nem lett volna probléma (én azok közé a lelkészek közé tartoztam mindig is, aki inkább rövidebben szeret beszélni) ám mire én a gyülekezetbe kerültem, már nem a régi felállás szerint zajlottak az alkalmak. Tudniillik a liturgia bevezetésekor még hemzsegett a gyülekezet a zenélni tudó és szerető fiataloktól, akik minden héten hangszerekkel – zongorával, gitárral, csellóval, hegedűvel és más zeneszerszámokkal – és az énekhangjukkal kísérték a gyülekezet közösségi énekeit. Ez a csapat az évtizedek alatt, költözések okán elkopott, és mire én lettem a gyülekezet lelkipásztora, már a kíséretet is Playback Testvér játszotta a számítógépről.
Egy következő bizottsági alkalmon fel is tettem a kérdést: “miért éneklünk négy-hat éneket minden alkalom elején, ha már a kíséret is felvételről megy? Ez nem hogy felemelné a lelkünket, hanem inkább elkeserít mindenkit. Arra emlékeztet bennünket, hogy milyen kevesen vagyunk, és milyen öreg már mindenki!”
A válasz? “De hát itt ez a szokás!”
“Énekeljetek új éneket az Úrnak…” kezdődik a 96. Zsoltár. Az énekes zene a legtöbb keresztény felekezet liturgiájának szerves része, melyet gyakran dicsőítésnek is hívnak. “Amikor már nincsenek szavak, és a hangszeres zene sem elég szent, akkor hangzik fel a legszentebb, az emberi énekhang” mondta egyszer egy kedves evangélikus kollégám. Annyira alapvető rész ez, hogy gyakran bele se gondolunk, hogy miért tesszük. “Énekeljetek…” de minek? Amíg nem tudjuk, miért énekeljünk, kár megadni a kezdőhangot. Itt ez a szokás? Vagy valami más miatt?
A 96. Zsoltár erre a kérdésre adja meg a választ: Énekeljetek az úrnak, mert…! Hát gondold végig, neked ma miért érdemes énekelned az Úrnak!
