A Te Megváltód

„Ekkor így szóltak egymáshoz: Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?”
Lukács evangéliuma 24:32 

Fáj a lábad, fejedet még süti kitartóan a lemenő nap fénye, és te csak gyalogolsz életúntan. A következő megállóig még van néhány kilométer, addig is próbálod magadban rendezni a dolgokat. Kérdések vágnak egymás szavába a fejedben, és te nem érted. Nem tudod a választ, pedig azt hitted, jó nyomon haladsz. Azt hitted, helyes az irány, a cél, és megtaláltad azt, amit kerestél. 

És mire már kezdtél együttélni a gondolattal, hogy minden rendben lesz, már jött is a koppanás, te pedig próbálod összekapargatni darabjaira hullott életed romjait. Magadban morfondírozol, és szinte észre sem veszed, hogy Valaki melléd szegődik. 

Egy darabig csak hallgat, felveszi az utazótempódat, a lépésed nagyságát, a légzésed ritmusát. Aztán szép lassan kérdez. Türelmesen, kedvesen, egyszerűen. Olyan kérdéseket küld feléd, melyekre szükséged van. Aztán újból hallgat. Meghallgat, figyel rád és együttérez veled. Nem siettet, nem nevet ki, nem ordít rád a rossz válaszért, hanem megvárja, hogy elmondj mindent, amit csak el lehet. 

Aztán Ő kezd el beszélni. Egyszerűen, tapintatosan, de egyre határozottabban és világosabban. És neked kezd valami derengeni. Kezd oszlani a szívedet körülölelő sűrű homály, kezd éledni újra benned valami, ami eddig csak vegetált. 

Közben megérkeztek. Te behívod, Ő pedig nem ellenkezik. Asztalhoz ültök, szíved pedig nyílik tovább. Száll a kenyér illata, szemeiddel látod a különleges mozdulatot, ahogy a cipó megtörik a két sebhelyes kéz között. És villámcapásként derül fel benned minden. 

Ő jött el hozzád. Isten Fia sétált veled az úton. Ő tudja, min mentél keresztül. Ismeri a kérdéseidet, tudja, milyen veszteséggel küzdesz évek óta. Tudja, hogy a jövő mely talányai nyugtalanítanak leginkább, és tudja, mennyi mindent kell tenned és mennyi mindennek kell lenned a jelenben. Ő ül az asztalodnál, és várja a döntésedet. Várja, hogy magadban helyretedd az utolsó kockát, megnyisd az életedet előtte, és együtt induljatok tovább előre a cél felé. 

Hát engedd, hogy veled tartson az életútadon! Engedd, hogy vezessen, hogy tanácsoljon, és erőt adjon a mindennapokhoz! Engedd, hogy a közös séták során minél jobban felnyissa szemedet az igazán lényeges dolgokra, és segítsen megérteni életed nagy kérdéseit! Engedd, hogy a te Megváltód lehessen, és add tovább másoknak, hogy milyen az, amikor Isten Fia az útitársad! 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia