Maratoni küzdelem


”Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és engedelmessé teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.”


Én személy szerint nem szeretek futni, de ismerek olyat aki igen. Egy alkalommal egy barátom elment egy maratonra. Nagyon sokat készült. A táv még harmadát sem érte el, mikor a cipője sarka kiszakadt a helyéről. Döntés előtt állt. Megáll és feladja, vagy folytatja rossz cipővel. Ő ez utóbbit választotta. Meg is lett a böjtje, de lefutotta a maratont.

Valahogy így képzelem el amiről Pál ír. Egy maratonon veszel részt. Egy küzdelem, amire rengeteget készültél. Eljön a futás ideje és persze semmi sem úgy sül el, mint tervezted. Rengeteg váratlan helyzet és ott a kérdés, hogy mit teszel. Feladod, vagy folytatod?

Van egy cél, amit el szeretnénk érni. Isten megígérte a győzteseknek, hogy örökké vele lehetnek. Egy ilyen célért érdemes küzdeni. Persze nem lesz egyszerű. Senki sem mondta, hogy könnyű lesz. Nem megy majd minden magától. Nem szabad félvállról venni, de erre készültél.

Fuss úgy, mint aki tudja, hogy a célban jutalmat kap! Küzdj úgy mint aki győzelemre hajt!