Tarts ki!
„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végül eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró azon a napon; de nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.”
Pál második levele Timóteushoz 4. fejezet 7-8. vers
Húsvét hétfőn az egyik kedves ismerősömmel körbe bicikliztük
a Velencei-tavat, gyerekek nélkül, csak mi ketten, a saját tempónkban. Az időjárás
tökéletes volt, a nagyobb esőzések mindig elkerültek minket (pontosabban gyorsabbak
voltak nálunk, így mire mi haladtunk egyik településről a másikra, legtöbbször
már csak a nyomát láttuk).
A tókört sikerült a kitűzött idő alatt teljesítenünk, és
roppant elégedett voltam. Tavaly ősz óta nem volt alkalmam biciklire ülni, és
lám, sikerült! Sőt, még van bennem energia! Mondtam is az ismerősömnek, hogy nem
kell értünk jönnie a férjének, hogy bevigyen minket hozzájuk Székesfehérvárra, majd
áttekerünk. Magamban pedig gondoltam, mi ez a táv nekünk, ugyanolyan könnyedén
megtesszük, mint a tókört.
Nem így történt… A következő egy óra életem egyik legnehezebb
sportolási alkalma volt. Morogtam magamban, hogy lehettem ilyen meggondolatlanul
nagylegény, miért nem tudtam nemet mondani a kihívásra és a
teljesítménykényszeremre? Mégis, kinek akarok én bizonyítani? Megvolt a tókör,
nem? Akkor meg miért nem tudtam elfogadni a felajánlott fuvart… Mindenem fájt, egy
idő után pedig igyekeztem inkább nem gondolni semmire, csak tekertem a cél,
ismerősöm otthona felé, ahol a férje frissen sült pizzával várt minket. És ehhez
nekünk csak meg kellett érkeznünk. Ki kellett tartanunk útközben, nem adhattuk
fel, de igazából a pizza tőlünk függetlenül elkészült.
Krisztus is vár minket a célban. A győzelmet Ő már
megszerezte nekünk a kereszten, a korona, az Ő igazsága el van rejtve nála. A
mi dolgunk, hogy kapcsolatban maradjunk Vele, hogy végigéljük az életünket, minden
hullámhegyet és hullámvölgyet, eget rengető tapasztalatokat és szürke
hétköznapokat, inspiráló kihívásokat és szívet tépő veszteségeket, de nem egyedül,
hanem mindezt Vele.
A küzdelem nemes, még akkor is, ha ezt a mindennapok
taposómalmában nem érezzük. Igen, erőfeszítést igényel, ki kell lépnünk a
komfortzónánkból, feladatunk van, áldozatokat kell vállalnunk, kemény
döntéseket kell hoznunk, de a lényeg a Krisztussal való kapcsolat, a hit, ami
belekapaszkodik felénk nyújtott karjába.
Hát tartsunk ki, Kedves Olvasó! A győzelem biztos, és ha Krisztussal
vagyunk, a célba is el fogunk jutni. Mert Ő megígérte.
