Kifulladásig rohanva
De semmivel sem gondolok, még az életem sem drága nekem, csak hogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.
Megfigyelted már a reggeli csúcsforgalmat? Szinte fizikai fájdalmat okoz az a tempó, amit a tömeg diktál. Futunk a busz után, rohanunk, hogy beérjünk a munkahelyre, hajszoljuk a határidőket, és közben egyre csak pörgetjük a mókuskereket. De ha este teljesen kifulladva beesel az ágyba, és felteszed magadnak a kérdést: „Vajon megérte a mai futás?”, mit válaszolsz? Mi az a cél, amiért nap mint nap az idődet és az életedet adod?
Pál apostol is futott. De az ő szavaiból egészen másfajta lendület és perspektíva sugárzik. Ő nem csupán a túlélésért hajtott, és nem is a társadalmi elvárásoknak akart megfelelni. Amikor ezeket a sorokat mondta, pontosan tudta, hogy a célja felé közeledve börtön és szenvedés vár rá. Az emberi logika ezen a ponton azonnal behúzza a kéziféket. Minek fussak tovább, ha a pálya végén garantált a nehézség és a veszteség?
A kereszténység hatalmas győzelme nem mindig abban mérhető, amit a világ sikernek hív. Sokszor azt hisszük – és vannak, akik ezt próbálják elhitetni velünk –, hogy a hitünk egyfajta védőoltás a problémák ellen, mintha az Istenbe vetett bizalom önmagában garantálná a sima, akadálymentes futópályát. De valljuk be, ez nem így működik. Pál szavai mélyen kijózanítóak: az életemnél is fontosabb az a cél, amit Jézustól kaptam. Nem a kényelem volt számára a mérce, hanem a hűség. Azt akarta, hogy élete egy élő bizonyíték legyen arra a felfoghatatlan isteni kegyelemre, amit ő maga is megkapott.
Kiben bízol, és merre tartasz a mindennapok taposómalmában? Isten nem azt kéri, hogy ma csomagolj össze, utazz el misszionáriusnak a világ végére, és mártírként add oda az életed. Neked azt a „futást” kell elvégezned, amit te kaptál tőle. Itt és most. Abban az irodában, abban az iskolában vagy abban a családban, ahová állított. A feladatod sokszor nagyon is hétköznapi, de annál fontosabb: megmutatni egy önző, rohanó világban, hogy létezik isteni szeretet. Egy váratlanul megbocsátó gesztussal, egy becsületesen elvégzett munkával, vagy egyszerűen csak azzal, hogy megállsz meghallgatni valakit, aki mellett mindenki más elrohan.
Ma reggel, indulás előtt kérd Istent, hogy adja meg neked is ezt a páli fókuszt. Ha tudod, kiért és miért futsz valójában, a legnehezebb hétköznapi akadály is egészen új értelmet nyer.
