Valóságos szörnyetegek
Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetre méltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!
Október végén a nyugati világ Halloween-lázban ég. Sokan jelmezekkel és ijesztő dekorációkkal készülnek, miközben mi, keresztények, annál buzgóbban próbáljuk figyelmeztetni a környékünkön élőket a csokigyűjtés, a tökfaragás, és az ijesztő jelmezekbe öltözés veszélyeire.
Ilyenkor eszünkbe juthat Pál apostol fenti tanítása, amely látszólag arra int, hogy kerüljünk mindent, ami rémisztő vagy visszataszító. A valóság azonban ennél sokkal árnyaltabb. Hiszen a Biblia lapjain is találkozunk szörnyű dolgokkal: erőszakkal, gyilkosságokkal, démonokkal, fenevadakkal és hátborzongató történetekkel. Ha szó szerint akarnánk értelmezni az apostol fentebbi intését, akkor bizony meg kellene válnunk a Szentírás nagy részétől is.
A bibliai és Biblián kívüli szörnyetegeknek és rémtörténetek célja azonban nem pusztán az, hogy rémisztgessenek minket, hanem azért vannak, hogy szembesítenek bennünket az emberi lét valódi rémségeivel: az irigységgel, féltékenységgel, sértődéssel, önzéssel, gyűlölettel, intézményesített elnyomással, kizsákmányolással. Ezek a történetek arra szolgálnak, hogy ma, személyes életünkben és gyülekezeti közösségeinkben is segítsenek bennünket szembenézni a szekrényeinkben megbúvó csontvázakkkal, a minket kísértő szellemekkel, és a bennünk rejtőző szörnyetegekkel.
Isten azonban nem hagy minket magunkra. A Biblia lapjain találkozunk a megtestesült Reménnyel is: Jézus Krisztussal, aki mellettünk áll, és segít szembenézni és megküzdeni saját félelmeinkkel.
Zárásul ide kapcsolódik Pál apostol egy másik bátorítása, amely bemutatja a Szentírás valódi célját, anélkül, hogy figyelmen kívül hagyná a horrortörténeteket:
“Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk.” Róma 15:4
