Krisztus a pilótám


"Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem."


A múlt héten megkaptam az első COVID oltásomat. Rég vártam már, hogy hívjanak, így nagyon örültem, amikor jött a telefon: pénteken mehetek az oltópontra, Szputnyik oltásra. Az első gondolatom egy kérdés volt: miért is akarom beadatni magamnak ezt a szert? És mi lesz, ha rosszul reagál rá a szervezetem? Mi lesz, ha nem jövök ki élve?

Pál apostol szavai magához méltóan tömörek. Egyetlen, többszörösen összetett mondatban beszél múltról, jelenről, jövőről, beszél hitről és cselekedetekről, és beszél az evangéliumról, halálról, feltámadásról, mindenről, amiről egy kereszténynek beszélnie lehet és kell. Néha jó volna, ha én is ilyen célratörően tudnék fogalmazni. A mai igénket pedig így kezdi: "Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve." Nyilvánvalóan nem szó szerinti keresztre feszítésről beszél, hiszen vele ilyen valójában nem történt, de akkor mégis miről?

Egyszer láttam egy matricát egy autón, ami így szólt: "Jézus a másodpilótám". Aki kiragasztotta az ablakra, bizonyára jó poénnak gondolta, vagy valóban a hitét tükrözte a felirat: amikor az autóban vezet, úgy teszi, mintha Jézus tanácsolná az útvonalat. Pál apostol itt továbbmegy egy lépéssel. Azt mondja, az ő életének nem másodpilótája, hanem pilótája Jézus. Ő a sofőr, ő irányít. És jól teszi, hiszen a bűnnel teletűzdelt világon, az életünk aknákkal teli útvonalán egymagunk nem tudnánk végigmenni épségben. Ehhez az úthoz pedig bizalom kell.

Pont a múlt héten olvastam egy cikket arról, hogy halálosan karambolozott egy Tesla, és nagy valószínűséggel a robotpilóta hibájából. Senki nem ült a kormánynál. Néha ilyen a mi életünk is. Megbízunk önmagunkban, vagy félkész rendszerekben, ahelyett, hogy a vezetést Isten kezébe tennénk.

Ahogy hallgattam a háziorvos asszisztensének a szavait, valami ilyesmi jutott az eszembe. Az az élet, amit most élek, bizalommal élem. Nem ideológiákban, politikai pártokban, vagy egy dicsőséges jövőben, nem egyházban, vagy összeesküvés-elméletekben bízom. Magában a világmindenség Istenében. Ha ő az életem pilótája, nem történhet baj.

Örömmel elfogadtam az oltást, és azóta is büszkén vállalom. Az életemet Isten kezébe tettem, mint már megannyiszor, és most sem kellett csalódnom. Bátran ajánlom neked is!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

A tökfőzelék és a szeretet