Isten választ igér
Sokan olyan keresztények szeretnénk lenni, mint Jeremiás. Vagy Illés, Elizeus, vagy Keresztelő János. Olyan keresztények, akik valami hatalmas és rejtett dolog kinyilatkoztatását kapják meg Istentől, akikre olyan titkot bíz az Úr, amivel aztán valami hasznosat (de legalábbis nagy hírűt) tesz az Isten. Milyen jó lenne valami rejtett, vagy rég elfeledett titokra lelni a Jelenések könyve lapjain, megfejteni, hogy mi is a fenevad bélyege, vagy rájönni, hogy mitől jobb az én felekezetem, mint az összes többi...
Mint Jeremiás, akinek Isten a börtön mélyén szól arról, hogy milyen jövő vár a népére és megismétli a néhány fejezettel korábban adott ígéretét: "Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek." (Jeremiás próféta könyve 29:11) Milyen jó lehetett Jeremiásnak, hogy Isten ezzel bátorította őt a börtönben, nem? Milyen jó érzés lehetett a prófétának, hogy Isten megerősítette: neki van igaza! Nem?
Valójában nem. Jeremiás, Illés, Elizeus, Keresztelő János és a sok bibliai próféta mind azért kapta az üzenetet, a rejtett dolgokat, a titkok kinyilatkoztatását, hogy azt a nép javára adják át. Nem a próféta lelkének pátyolgatása, mások becsmérlése, félelemkeltés, vagy a mindent jobban tudás volt a cél. Soha nem. A cél mindig ez: Isten vezetése után menni, a kérdésekre isteni választ kapni. A többit hagyjuk a prófétákra!
