Üzenethordozó
“De Isten meghallgatott, figyelt imádságom szavára. Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem.”
Bizonyos tetoválásoknak különleges jelentésük van. Persze most nem a könnycseppre gondolok, vagy egyéb börtön tetkókra. Vannak olyanok, amik fontos életeseményre emlékeztetnek. Némelyik egy gyerek születését, vagy egy családtag elvesztését. Másikak világnézetet, vagy hitet. Számomra az egyik legszebb üzenetet hordozó tetoválás egy borzasztó egyszerű jel. Egy pontosvessző.
A pontosvessző jelentése: Ahova Isten vesszőt tett, te ne tegyél pontot. A történetnek még nincs vége. Bármennyire kilátástalannak tűnik egy helyzet, a történeted még nem ért véget. Jellemzően a mentális betegségekkel, depresszióval küzdők, vagy szeretteiken látható ez a jel.
Amikor a kétségbeesés begyűrűzik az életünkbe, és már úgy érezzük, hogy nem tudunk talpon maradni, akkor két út előtt állunk. Az egyik, hogy feladjuk. Az egyik, hogy nem küzdünk, és ez nem feltétlen azt jelenti, hogy véget vetünk az életünknek, hanem lehet csak annyit, hogy engedjük, hogy az élet úgy sodorjon ahogy akar, és annak a sziklának csapjon amelyiknek akar.
A másik út a zsoltáros útja. Imádkozunk ahhoz, aki nagyobb mint a problémák amikkel szemben állunk. A térdünkre esünk, de nem a kétségbeesés miatt, hanem azért, mert ahhoz fordulunk, aki tudjuk, hogy nem utasít el. Ahhoz fordulunk, aki megígérte, hogy szeret bármi is legyen. Megosztjuk Istennel a küzdelmünk, és együtt veszünk részt a harcban.
Ne add fel, mert ahova Isten vesszőt tett, oda te nem tehetsz pontot.
