Egyszer fent, egyszer lent?
A 118. Zsoltár a hála és öröm éneke. Hálaadás Isten
szabadításáért, oltalmáért, örökké tartó szeretetéért.
Amikor Jézus szamárháton bevonult Jeruzsálembe, ezt a zsoltárt
idézte fel ujjongó kiáltások között az őt kísérő sokaság.
A korábban megvetett, elutasított megváltó győzelmének,
diadalmenetének hirdetése jelenik meg a 19-24.
versekben: „Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és
hálát adok az Úrnak! Ez az Úr kapuja: igazak mehetnek be rajta.
Hálát adok neked, hogy meghallgattál, és megszabadítottál. Az a
kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. Az Úrtól
lett ez, csodálatos a mi szemünkben.” Ezután szólal meg a
kérés: „Ó, Uram, segíts meg! Ó, Uram, adj szerencsét!”, majd folytatódik az öröm megszólaltatása.
Miért fontos ez a
kérés az örömmámor idején?
A szabadítás
átélése könnyen elfeledteti velünk rászorultságunkat,
kiszolgáltatottságunkat. Szomorú, de gyakran előfordul, hogy a
lelkesítő tapasztalatok időszakát a csüggedés, sötétség
ideje követi. Eredményesen elvégzünk egy feladatot, majd ránk
tör a depresszió. Ez történt Illés prófétával, amikor több,
mint 3,5 évi küzdelem, könyörgés és üldöztetés után, Isten
hatalmas módon megmutatta önmagát, Illés imádságára válaszolva
(l. 1Királyok 18-19. fejezet). Illés Isten eszköze volt, Isten
általa nyilatkoztatta ki teremtői hatalmát a hitehagyó Izráel
számára. A nap végén azonban, amikor egy fenyegető üzenetet
kapott Jézabeltől, a király feleségétől, egy pillanat alatt
szem elől tévesztette Isten hatalmát, rátört a félelem,
elmenekült, s elkeseredett.
Lehet-e tenni
valamit ez ellen? Tehetünk-e valamit azért, hogy a felemelő
tapasztalatokat, a lelki világosság idejét ne a csüggedés és
lelki sötétség ideje kövesse?
Talán már az is
segíthet, ha tudjuk: nem vagyunk egyedül ezzel a tapasztalattal,
hanem egy nagyon gyakori jelenségről van szó.
Érdemes azonban
megfontolni azt a tanácsot is, amit Sámuel próféta a adott
Saulnak: „Mikor pedig mind e jelek beteljesednek rajtad, tedd meg
magadért mindazt, a mi csak kezed ügyébe esik, mert az Isten
veled van.” (1Sámuel 10,7) Azaz: amikor tapasztalod életedben
Isten munkáját, örülsz a segítségének, akkor fokozd az
erőfeszítéseidet. Ne állj meg, hanem haladj tovább és
cselekedj! Erősítsd meg Istennel a kapcsolatodat, s még inkább
támaszkodj rá!
Legyen áldott a
napod!