A szabadulás kulcsa
Mondd
csak! Te hogyan éreznéd magad, ha börtönbe zárnának? No, nem a hitvallásodért,
nem úgy, mint Pált és Silást, hanem valami köztörvényes bűncselekmény miatt.
Én biztos azt fürkészném, azon gondolkodnék, hogy hol van az építmény gyenge pontja, hogy melyik őrt lehetne megvesztegetni és miként lehetne minél előbb valahogy megszökni, kereket oldani.
Azonban, anno ott Filippiben a rómaiakat nem ejtették a fejükre. Biztos, ami biztos, ahogy olvassuk is a cellákban lévő foglyok lábait kalodába zárták. Így, ha az őr egy pillanatra is elszunnyadt volna, akkor sem volt kiút. Csak az Isten nyithatta ki az ajtót és a bilincseket.
S mielőtt azt gondolnád, hogy velünk és veled ilyen úgysem történhet meg. Hadd mondjam el, hogy most is börtönben vagyunk. Bizony, mindannyian bűnös indulataink, alantas ösztöneink és vágyaink rabjai vagyunk. Sátán rideg börtönében sínylődünk, ahol nincs gyenge pont és nincsenek elbóbiskoló démonok.
Csak egy kiút van. A Filippi börtön foglyai – bár nem tudjuk mi történt velük később, - azért lettek szabadok, mert Pál és Silás ott volt velük. A mi bilincseink is azért hullhatnak le, mert Jézus a fogolytársunkká lett.
S úgy gondolom, hogy azok a rabok, akik hallgatták Pál és Silás imáit, énekeit, akik átélték a szabadítás csodáját és mégsem szaladtak el, azok megkeresztelkedtek és a Filippibeli gyülekezet tagjai lettek.
Krisztus is, mikor „felment a magasba, foglyokat vitt magával” (Ef.4:8). Az idők végén pedig, mikor megsemmisíti a bűn börtönét, akkor minden benne bízót, aki mindvégig mellette marad, őt hallgatja, azt bevezeti a mennyei gyülekezetbe.
Jézus azért nyitotta ma fel a szemedet, azért nyitotta ki a zárkádat, hogy az apostolokhoz hasonlóan imával, énekkel bátorítsd fogolytársaid és mutasd meg számukra a szabadulás kulcsát, a kiutat, Jézust!
