Isten szüntelen gondoskodása

 „Áldott az Úr! Napról napra gondoskodik rólunk szabadító Istenünk!”


Zsoltárok könyve 68. fejezet 20.vers

 

Mikor volt utoljára, hogy körülnéztél a világban és figyeltél? Nem csak néztél, hanem valóban figyelted azt, hogy milyen történések vannak körülötted? Nem, nem a vírusra gondolok. Tovább szeretnék menni és most megfeledkezni a vírusról és másra tekinteni. Igen másra, mert hogy lehet másra is tekinteni azon túl, hogy az ezzel kapcsolatos híreket engedjük be az életünkbe, az otthonunkba, erről szólnak a beszélgetéseink, a meghitt pillanatokat ez a téma „fűszerezi” meg és a gondolatainkat ez tölti ki. Nem gondolnám, hogy ennyire alá kell vetnünk magunkat és a környezetünket a vírus gondolatának, hiszen minden elszalad mellettünk és mi észre sem vesszük, mert semmi másról nem veszünk tudomást, csak a vírusról. Valóban ez lenne Isten célja? Azt akarja elérni, hogy semmi másról ne tudjunk beszélgetni, gondolkodni, csak a kialakult helyzetről? Természetesen nehéz elvonatkoztatni, de én tennék egy próbát és kérlek, csatlakozz hozzám ma reggel ebben a próbálkozásban!

 

Kinyitottad a szemed. Életben vagy! Milyen nagyszerű ajándék ez Istentől! Lehetőleg egy meleg takaró alól bújtál ki és most kortyolgatod a reggeli forró italodat, amely átmelegíti a tested. Erőre kapsz. Elindul a napi rutin és elindul a nap is. Kicsit borongós a hangulat, mert újra munkába kell menni/vagy mert kint olyan hideg van/ vagy mert fontos teendőidhez még nem kaptad meg a kellő motivációt, de neki indulsz a napnak, mert tudod, hogy mások számítanak rád, fontos vagy, számít a munkád. A lelkesedésed valaki másnak is lelkesedést ad és a sikereid másokat is motiválnak. Isten megajándékozott teendőkkel, felelősséggel mások iránt és amikor este hazatérsz családod, háziállatod vagy a meleg otthonod körébe, akkor boldogan tekinthetsz vissza  a napra, hogy ma is megtettél mindent, amivel Isten megbízott és így áldássá váltál mások számára.

Talán itt lehetne összekapcsolni a kialakult helyzettel ezt a képet: a te figyelmességed olyanoknak válhat áldássá, akik szenvednek valamitől, esetleg magányosak, bele fáradtak az életbe, a küzdelembe. Te azért vagy ott, ahol jelenleg tartózkodsz, hogy a körülötted élő emberek megérezzék, hogy Isten napról-napra gondoskodik róluk!

 

Áldott napot!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Mint a villámlás

A törvény és a pogányok