Kőszikla
„Amikor Jézus Cézárea Filippi vidékére ért, megkérdezte tanítványait: Kinek mondják az emberek az Emberfiát? Ők így válaszoltak: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának. Ő megkérdezte tőlük: Hát ti kinek mondotok engem? Simon Péter így felelt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Jézus ezt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám. Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem majd fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.”
Nagyon régen történt, de még mindig tisztán emlékszem minden
mozzanatára. Fent jártunk, messze északon, Cézárea Filippiben. Nem értettem,
minek megyünk oda, hisz az pogányok lakta vidék. Nem inkább Jeruzsálemben vagy
a tó partján kellene lennünk? A mi népünk fiai között, hiszen értünk jött el,
hogy véget vessen a rómaiak elnyomásának.
Először azt kérdezte tőlünk, kinek mondják őt az emberek?
Elég nagy volt a skála. Valljuk be, voltak, akik sarlatánnak tartották, voltak,
akik egy prófétának a sok közül, de akadtak olyanok is, akik messzebbre mentek,
Keresztelő Jánosnak, Illésnek, vagy egynek hitték a régi nagyok közül.
Aztán nekünk szegezte a kérdést: szerintünk, ki ő? Mindig is
tudtam a választ. Ő az. Ő az, akiről jövendöltek a próféták, Ő a Megígért, a
Krisztus, az élő Isten Fia. Mióta elhívott a halászhálók mellől – megjegyzem,
életem legjobban sikerült fogása után, amit szintén neki köszönhetek – nem volt
efelől semmi kétségem. Kinek kellene egy magamfajta, tanulatlan halászember? De
Ő elhívott. Tekintete áthatolt rajtam, látta minden eddigi rossz döntésemet,
minden hazugságot, gyávaságot, hirtelen haragot, és elhívott, hogy legyek
emberhalász. Az Ő tanítványa.
Hosszú és fájdalmas volt az út, mire megértettem, nem én
vagyok a lényeg. Nem a teljesítményem, a gyors és helyes válaszaim, a nagy
szám, az elképzeléseim és dédelgetett vágyaim, hanem Ő. Nem az, amit én teszek,
hanem amit Ő tett értem.
Nem én vagyok a kőszikla. Hanem Krisztus, az élő Isten Fia! Ő,
aki elhívott a halászhálók mellől, aki megengedte, hogy a legmagasabb és
legmélyebb pillanataiban is ott legyek mellette. Ő, aki előre figyelmeztetett,
hogy meg fog szólalni a kakas, és aki már akkor megbocsátott, amikor én még
mindig csak fogadkoztam, hogy én sose…
Ő, aki némán tűrte a megaláztatást, az igazságtalanságot, és
tette egyik lépést a másik után a Golgota felé, miközben azt a keresztet
cipelte a hátán, amit nem neki kellett volna. Ő, aki feláldozta magát érted és
értem. Ő a Kőszikla, és nekünk Rá kell építenünk.
Ő az egyetlen esélyünk a menekülésre, az életre. És ha Vele
vagyunk, támadhat akárhogy is az ördög, a Kőszikla állni fog örökké.
