Ez nem verseny
Nemrég vette kezdetét Párizsban a 33. nyári olimpia. Amikor
ezeket a sorokat írom, már megvan az első érme a magyar küldöttségnek, Muhari
Eszter szerzett bronzérmet a női párbajtőrözők egyéni versenyében, gratulálunk
neki!
Emellett két olyan esemény is történt, ami egyszerre töltött
el fájdalommal, ugyanakkor büszkeséggel is. Szilágyi Áron háromszoros olimpiai
bajnok kardvívónk vereséget szenvedett az első asszójában, így kiesett, nem
védheti meg a címét. Nyilatkozata számomra fair play díjas, olvasd csak el ezt
az idézetet: „Nem tudok olyan elemet kiemelni, amiben jobb lettem volna az
ellenfelemnél. Taktikailag fölém nőtt, és azt mondom, hogy technikailag is.
Bejöttek a parádjai, ültek a támadásai, védekezésben is ügyesen kimozgott és
fizikailag is fölém nőtt, pedig alapvetően inkább nekem lett volna ez a
taktikám. Másrészt mintha olvasott volna, tusról tusra pontosan tudta, hogy mi
fog történni” (Forrás: https://telex.hu/sport/2024/07/27/szilagyi-aron-nyilatkozat-olimpia-vereseg-utan
).
Késely Ajna úszónő 400 méter gyorson a 13. helyen végzett,
nem jutott be a döntőbe. Hadd idézzek az ő nyilatkozatából is: „Ez a harmadik
olimpiám, nagyon sok minden kavarog bennem, főleg mivel egyéniben nem jutottam
döntőbe. A pszichológusommal azon dolgoztunk, hogy a tizenkét éves gyerekkori
álmomat, ami az olimpiai aranyérem, azt próbáljam meg végre elengedni és csak
arra fókuszáljak, amire az én testem és lelkem képes. El kellett fogadjam, hogy
nem én leszek a világmegváltó úszó, hanem azokat tudom motiválni, akik nem a
világ csúcsán vannak, de mégis azért küzdenek nap mint nap, mert szeretik. […] úgy
jöttem ki a vízből, hogy ebben benne volt minden, úgyhogy boldogan megyek haza.”
(Forrás: https://24.hu/sport/2024/07/27/olimpia-2024-kesely-ajna-nyilatkozat-400-gyors/
)
Szépen csillog az arany, ezüst és a bronz érem, de már maga
az hatalmas fizikai-szellemi-lelki teljesítmény, hogy valaki kijut az
olimpiára. Szilágyi háromszoros olimpiai bajnok, Késely Ajna pedig a 13.
legjobb úszó a világon 400 méter gyorson. A lényeg ott van mindkettejük
nyilatkozatában: ők nagybetűs sportemberek.
Itt szeretnék kapcsolódni a ma reggeli igénkhez. Sokszor értelmezzük
egyfajta versenyként a keresztény életet. Ki tud szebben, választékosabban
imádkozni, kinek vannak magasztosabb tapasztalatai, ki tud több embernek
bizonyságot tenni, ki dob be több pénzt a kosárba? Ez kifejezetten káros, mert nem
kevesebbet, mint a szívét veszítjük el a kereszténységnek.
Ez a vallás nem arról szól, hogy mennyi mindent teszek én,
hanem hogy mit tett Isten értem, hogy a világmindenség Ura nem szégyellt
emberré válni lázadó teremtményeiért.
Nem az a lényeg, hogy hányadik vessző vagy fentről lefelé
számolva a szőlőtőn, hanem hogy kapcsolódsz Hozzá, és nem a venyigekupacból
szemléled az eseményeket. Nem az a lényeg, mennyivel vagy jobb keresztény a hittestvérednél,
hanem hogy elfogadod Krisztus áldozatát és ezzel megvallod, te nem tudod megmenteni
magadat.
Az ebből a kapcsolatból fakadó jó cselekedeteket nem az
önmegváltás és nem a versenyszellem hajtja, hanem az Istentől megtapasztalt
szeretet. Mert ezzel a jó Istennel másoknak is találkozni kell.
